Ctenopoma weeksii – Hegyesfejű bozóthal

Szívós és könnyedén tartható kúszóhalak. Mivel méretük is közepes, nem nőnek túl nagyra, így már számos szobai akvárium számára is alkalmasak. Ragadozó halak, de ettől függetlenül viselkedésüket tekintve teljesen békések. Vegyük figyelembe, hogy a jóval kisebb halakat (pl.: apróbb lazacok, razbórák, elevenszülők, stb.) életmódjából fakadóan elfogyasztja, de ha hasonló méretű halakkal kerül egybe, akkor irányukba teljesen nyugodt viselkedést mutat. Ha rendelkezésükre áll tágas tér, akkor fajtársaival, illetőleg rokon fajokkal is békében megfér. Nagyon jól társíthatóak más afrikai halakkal, mint például kongólazacokkal, pillangó- vagy elefánthalakkal, tollasbajszú harcsákkal.

A természetben jobbára lassú vagy éppen állóvizekből származik, gyakran oxigénszegény mocsarak, lápok lakója. A légzésben nagy szerepet kap ilyenkor labirintszerve. Kedveli a növényekkel sűrűn benőtt, ágas-bogas helyeket, így ezt akváriumban is érdemes leutánoznunk. Halaink szürkületben, félhomályban mozognak leginkább, s biztonságérzetük fokozásának érdekében is alkalmazzunk sötét aljzatot, illetve árnyékoló úszónövényeket. A medencébe szórt falevelek élethűbb környezetet teremtenek, és barnítják is a vizet, ami további előnyt jelenthet. Nagyobb gyökerekkel, kövekkel is elláthatjuk az akváriumot. Átlagos szűréssel megelégszik, egyébiránt tartása nem problémás, és nyugodt viselkedése végett akár már kezdők számára is alkalmas a faj. 25 °C körüli, lágyabb, enyhén savas – semleges kémhatású tartóvíz számára az optimális. Az akváriumot jól le kell fedni, mert remek ugrók!

Ragadozó hal, etetésére leginkább élő, esetleg fagyasztott állati eredetű táplálékok alkalmasak, így tehát adjunk nekik rendszeresen tubifexet, szúnyoglárvát, artémiát, grindált, televényférget. Nagyobb állatok kaphatnak földigilisztát, garnélákat, kisebb halakat is. Szoktatás után elfogadja a műeleségeket, de nem mindig sikerül a halakat rávenni erre. Ha mégis megszokták, akkor nagyon sokféle eledel közül válogathatunk, melyek alkalmasak halaink táplálására.

Az ivarok megkülönböztetése bonyolult feladat, leginkább arról dönthetjük el, hogy a hím példányok kopoltyúfedőin több tövis található, illetve ikrázás előtt a nőstények kikerekednek az ikráktól. Ivarérettségüket sokára érik el, körülbelül 2 éves korban érdemes először próbálkozni tenyésztésükkel. Ehhez egy tágas, növényekkel dúsan berendezett akvárium szükségeltetik. Sok úszónövényt helyezzünk be, a víz a tartásnál optimálisnak megadott értékek szerint kerüljön beállításra! A szülők semmilyen ivadékgondozást sem mutatnak, még csak habfészket sem építenek. Az ikrákat a hím egyből megtermékenyíti, ahogy a nőstény lerakja őket. Általában a talaj közelében zajlik a párzás, a hím átöleli a nőstényt. A szülőket az ikrák lerakása után egyből el kell távolítani. Az ikrák a felszínre emelkednek, és az úszónövények közt fejlődnek. Kb. 1-1,5 nap után kikelnek, és további nagyjából 3 nap szükséges az ivadékok elúszásához, ezután apró eleséggel indíthatóak (infuzória, papucsállatka). Hamar elkezdik már a frissen kelt artémiát is fogyasztani, tágas hely és sűrű vízcsere mellett jó ütemben nevelhetőek. A nevelés során célszerű lágyabb, enyhén savanyú vizet használni. Egy ívás alkalmával lerakott ikrák száma megközelítheti az 1000-ret is egy jól fejlett nősténynél (átlagosan 700-900 ikra jellemző).

A kereskedelemben feltűnő példányok jelentős hányada vadbefogásból származik. A gyakoribb kúszóhalak közé tartozik a faj, bár idehaza így is elég ritkán találkozhatunk vele.