TUDOMÁNYOS NÉV
- Macropodus erythropterus
CSALÁD
- Osphronemidae
MÉRET
- 6-8 cm
°C
- 22-28 °C
°pH
- 6-8 pH
°Nk
- 5-20 Nk
HELYIGÉNY
- 100 liter
VISELKEDÉS
- viszonylag békés
TÁPLÁLÉK
- ragadozó
HOL TARTÓZKODIK?
- középső-felső
ÉLETTARTAM (év)
- 4-6 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- adathiányos
Külalak és jellegzetességek leírása
Zömökebb testalkatú paradicsomhal, tipikus felső állású szájjal. Teste ezüstös alapszínű, rajta kellemes kinézetű hálómintával, amit a pikkelyek kontrasztos fekete szegélye ad. A háta esetenként rőtvöröses színt ölthet. Nagyon könnyű összetéveszteni a fekete paradicsomhallal (Macropodus spechti), mivel e faj is idősödve besötétül, fiatalon pedig a fekete paradicsomhal is hasonló hálómintás kültakaróval rendelkezik. Tapogatóvá nyúlt hasúszói pirosak, akárcsak a M. spechti esetében. A fő megkülönböztetési lehetőség abban rejlik, hogy a Macropodus erythropterusnál a páratlan úszók, tehát a hátúszó, a farokúszó és a farok alatti úszó is rendelkezik némi piros színezettel, míg ez a fekete paradicsomhalról teljesen hiányzik, s nála kizárólag a tapogatóra korlátozódik.
Mintázatában hasonló faj még a hongkongi paradicsomhal is, ám nála a hasúszók sárgák, a többi úszó a test sötétszürkés színét viseli, s fontos különbség még, hogy írisze is sárga, míg a legtöbb más fajnál ez tűzvörösre színeződik.
Tartása és tenyésztése
A vöröshátú paradicsomhal egy meglehetősen gyakran félreazonosított hal. Megtévesztésig hasonlít ugyanis a fekete paradicsomhalra (Macropodus spechti), a különbség mindösszesen abban rejlik, hogy fajunk a páratlan úszóin is mutat számottevő vörös színezetet. Mindkét faj tagjai kifejlett korukban (főképp a hímek) szépen befeketednek, éppen ezért a vöröshátú paradicsomhalat nagyon gyakran fekete paradicsomhalként árusítják. A 2000-res évek során egy ideig a M. spechti szinonimájává is fokozták nevét, de a tudomány jelenlegi állása szerint külön fajokról van szó. Némi odafigyeléssel azért megkülönböztethetőek, vásárláskor mindig igyekezzünk pontosan meghatározni, melyik faj egyedeit is kínálják, függetlenül az üzletben kiírt nevüktől. Lehetőleg a két faj egyedeit ne tartsuk együtt, elkerülendő a nemkívánatos kereszteződéseket, amik a továbbiakban ellehetetlenítik a pontos meghatározást. Habár Macropodus erythropterus névvel csak nagyon ritkán találkozni az üzletekben, félreazonosított példányai ennél gyakrabban hozzáférhetőek.
Tartása egyébként egyszerű, kezdőknek is javasolható. Semleges kémhatást, és lágy-középkemény vizet javaslok tartásához, a legtöbb hazai ivóvíz alkalmas. A hűvösebb, akár fűtetlen szobai akváriumokat és a melegebb közeget is jól viseli. Nyáron akár szabadtéri medencékben is gondozhatjuk őket. Akváriumát alaposan fedni kell, mert kiváló ugrók. Etetése is teljesen problémamentes, ugyanis a legtöbb műeleséget fogyasztja, kaphat jó minőségű lemezes és granulált díszhaltápokat, de alkalmanként érdemes fagyasztott vagy élő táplálékkal is megkínálni, különösen kedveli a szúnyoglárvát.
Akváriuma lehet növényekkel dúsan ültetett, ezek remek búvóhelyet nyújtanak halainknak. Alkalmazzunk úszónövényeket a megvilágítás tompítására, az aljzatra pedig szórhatunk leveleket. Ellentétben jónéhány más labirintkopoltyús fajjal, kedvelik az erősebb áramlást is, gyakran fordulnak elő gyorsabb folyású patakokban is. Aránylag jól társítható paradicsomhal-faj, a legbékésebbek közül való, agresszió leginkább íváskor vagy több hím szűk helyen való összezsúfolásakor fordulhat elő. 100 liter körüli akváriumban már több példány is tartható (pl.: 1 hím 2-3 nősténnyel), nagyobb medencébe egész kis csapatot is gondozhatunk. Társhalai lehetnek dániók, razbórák, díszmárnák vagy kellő hely esetén más labirinthalak (leginkább gurámik), de közepes méretű, robusztus fajokkal együtt vegyes társas medencében is tarthatjuk őket.
Az ivarok megkülönböztetése méret- és színkülönbségen alapul, ugyanis a hímek nagyobbak, úszóik megnyúltabbak, színeik pedig erőteljesebbek. Tenyésztése nem bonyolult feladat, szapora faj. A tenyésztő akváriumba párban tegyük ki, a legszebb hímet a legkerekebb nősténnyel ívassuk. A szaporító medencébe kerüljön sok vízinövény, főleg úszónövények, ugyanis a hím a felszínre, az úszónövények közé építi a habfészket. Párzás során átöleli a nőstényt, s amint az lerakja az ikrákat, a hím egyből meg is termékenyíti azokat. Ívás után a szülők a habfészekbe hordják az akár több száz ikrát is. Egymás ellen ritkán agresszívek, de előfordul, hogy a szaporulatból fogyasztanak (főképp kikelés után), ezért tanácsos a szülőket az ikrázás után, vagy legkésőbb egy nappal később eltávolítani. Az ívástól számított kb. 4. napon kezdhetjük meg az ivadékok táplálását infuzória méretű eleséggel. Pár nap múltával már stabilan képesek elfogyasztani a frissen kelt artémiát is. A kishalak jó ütemben nevelhetőek, számottevő problémára nem kell számítani, de a rendszeres részleges vízcserékről ne feledkezzünk meg. Az akvárium legyen jól záródó, hogy a vízhőmérséklet és a felette elhelyezkedő levegő hőmérséklete ne különbözzön jelentősen, máskülönben az utódok labirintszervének fejlődése nem lesz megfelelő.
Egyéb elnevezések
syn: –.
Eng: Redback Macropod.
Egyéb köznevei: Rotrücken-Makropode.
Képek
Macropodus erythropterus - Vöröshátú paradicsomhal Macropodus erythropterus - Vöröshátú paradicsomhal Macropodus erythropterus - Vöröshátú paradicsomhal Macropodus erythropterus - Vöröshátú paradicsomhal
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
- Horst Linke: Labyrintfische
- http://www.seriouslyfish.com/species/macropodus-erythropterus/
- http://www.iucnredlist.org/details/187964/0
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2012-06-24
Frissítve:
2018-01-29 11:01
Katalógus ID:
No. 4379
Oldal linkje: