Macropodus hongkongensis – Hongkongi paradicsomhal

Meglehetősen ritkán gondozott paradicsomhal-faj, nálunk kifejezetten kuriózumnak számít. Tartása alapvetően nem nehéz, így végső soron kezdők is próbálkozhatnak vele. Inkább a hűvösebb, 23-24 °C-os vizet szereti, de ennél kicsivel magasabb hőmérsékleten még tartható. Nyáron kiválóan alkalmas kerti medencékbe, tartályokba való kihelyezésre, ami rendkívül előnyös a halak számára. Semleges kémhatású, lágy-középkemény vizet töltsünk akváriumába, a legtöbb hazai vezetékes ivóvíz megfelel gondozásához. Átlagos szűréssel megelégszik, a rendszeres vízcserékről ne feledkezzünk meg. Elsősorban ragadozó táplálkozású, különösen kedveli a szúnyoglárvát és más élő vagy fagyasztott rovarlárvákat, férgeket, rákocskákat. Emellett általában szívesen fogadja a száraz eleségeket is, jó minőségű lemezes és granulált tápok is alkothatják étrendjének fő bázisát.

Kifejezetten agresszív paradicsomhal! Bár méretét tekintve rokonsági körén belül a kisebb fajokhoz tartozik, meglehetősen támadékony kedvű. Éppen ezért tágas medencére van szüksége, 100 liternél kisebb akváriumba ne kerüljön. Egy hasonló méretű akváriumban egy hímet helyezzünk el 2-3 nőstény társaságában, több hím tartásához jóval nagyobb férőhely szükségeltetik. Ne tartsuk együtt hasonló alkatú vagy rokon fajokkal, így lehetőleg kerüljük más paradicsomhalak, betták, gurámik társítását. Leginkább közepes méretű csapathalakkal tarthatjuk, így például malabári dániók, vagy egyes díszmárnák kiváló társhalai lehetnek. Medencéjét dúsan növényesítsük, szívesen bujkál a vízinövények között, a természetben is elsősorban a növényekben gazdag partmenti szakaszokat kedveli. Bátran szórjunk faleveleket is akváriumába, ez fokozza annak természethűbb küllemét. Nemzetségén belül is közeli rokonságban áll a kínai paradicsomhallal (Macropodus opercularis), természetes kereszteződések is előfordulhatnak.

A hím könnyedén felismerhető nagyobb méretéről, impozánsabb úszóiról és erőteljesebb színeiről. Mivel a hal meglehetősen ritka az akvarisztikában, a példányok döntő többsége Ázsiából származik, így akváriumi tenyésztése nem bevett szokás. Habfészeképítők, ezt a hím építi meg, s a párzás a habfészek alatt történik. Az akváriumot lássuk el bőségesen úszónövényekkel, és teteje legyen jól záródó, ami az ivadékok labirintszervének egészséges fejlődéséhez alapvető fontosságú (a víz fölötti levegőnek páradúsnak és nagyon hasonló hőmérsékletűnek kell lennie). Ívni a legszebb hímet és a legkerekebb nőstényt helyezzük ki, lágy és a tartóvízhez képest pár fokkal melegebb vízbe. Több száz ikrát raknak, melyeket ívás után közösen helyeznek el a habfészekben. Szaporodáskor rendkívül territoriális viselkedésűek, bár a hím általában nem bántja a nőstényt (ha biztosra akarunk menni és elkerülni a csekély agressziót is, akkor a nőstényt ívás után, a hímet pedig a kishalak kikelésekor eltávolíthatjuk). Az utódok néhány nap múlva már megkezdik táplálkozásukat, eleinte legjobb az infuzória méretű táplálék, de pár napon belül már stabilan fogyasztják az artémia naupliákat, és gyorsan fejlődnek. Ahogy növekednek, egyre tágasabb helyre lesz szükségük, a szétnövésre is figyelni kell, akárcsak a fejlődő hímek közt kezdődő agresszióra.

Természetes állományait az IUCN még nem mérte fel, azonban a CARES program labirinthalakra szakosodott kutatója, Anton Lamboj felmérései alapján már sérülékenyek a populációi, a veszélyeztetettség küszöbén áll.