Macropodus opercularis – Kínai paradicsomhal

A kínai paradicsomhal igen régóta ismert, közkedvelt díszhal. Gyakorlatilag megállapíthatjuk róla, hogy az első trópusi hal, amit Európában sikeresen tartottak akváriumban. A paradicsomhalat 1869-ben az első egzóták egyikeként egy francia hozta be Európába, s a neves Carbonnier haltenyésztőnek rövidesen sikerült szaporodásra bírnia. Ezzel nem csak az első sikeresen gondozott, hanem egyúttal az első akváriumban sikeresen szaporított trópusi díszhallá vált. Ettől a törzstől származik az akváriumainkban található paradicsomhalak többsége.

Pompás színei méltán alátámasztják, miért nem csökkent népszerűsége immáron több, mint 150 éves pályafutása alatt sem. Hihetetlenül szívós és könnyedén gondozható faj, kezdők egyik legideálisabb választása, s mindemellett legszebb halaink közt tartjuk számon (kiváltképp a nászruhás hímeket). A paradicsomhalak számára egy átlagosan szűrt medence teljesen megfelel, s még az oxigénszegény közeget is jól viselik, labirintszervüknek hála. Nagyfokú alkalmazkodóképességük tette lehetővé, hogy Ázsiában is széles körben elterjedjenek. Szívóssága természetesen nem ok arra, hogy elhanyagoljuk halainkat, így a részleges vízcserékről náluk se feledkezzünk meg. A legtöbb hazai csapvíz alkalmas tartására (ezek általában semleges kémhatású, középkemény vizek), de ettől némiképp eltérő értékeken is tarthatóak. A legideálisabb számukra egy enyhén savas – semleges, kicsit lágyabb tartóvíz.

A hőmérséklet tekintetében egyáltalán nem kényesek, fűtetlen szobai akváriumban is kiválóan tarthatóak. Bár nagyon jól viselik a magasabb (27-30 °C) hőmérsékletet is (azonban ez élettartamukat rövidítheti), ha a természetes körülményeknek megfelelően kívánjuk gondozni paradicsomhalainkat, inkább a hűvösebb vizet részesítsük előnyben. Ettől függetlenül megállapítható, hogy ugyan élőhelytől függően, de 10 és 30 °C közötti hőmérséklet-tartományban is találtak már belőlük a természetben. Nyáron kitűnően gondozhatóak szabadtéren, kertben elhelyezett medencékben, tavakban. A természetes táplálék és napfény hatására impozáns színeket ölt. Akváriumukat bátran növényesítsük, szívesen úszkálnak ugyanis hínárok és más vízinövények levelei között. Egyébiránt kedvünkre dekorálhatjuk akváriumukat, de érdemes megjegyezni, hogy a sötét aljzat és az úszónövények kiemelik színeiket és fokozzák biztonságérzetüket. Aktív halak, általában sokat tartózkodnak az akvárium előterében, ahol jól megfigyelhetjük őket. Etetésük is teljesen problémamentes, szinte bármilyen tápot szívesen fogyasztanak, mohón táplálkoznak. Felső állású szájuk felszíni táplálkozáshoz alkalmazkodott, adhatunk nekik lemezes és granulált tápokat, fagyasztott és élő eledeleket egyaránt, szinte minden gyakran használt díszhaleleséget elfogyasztanak.

Tán egyetlen hátulütője a fajnak a viszonylag támadékony magatartása, bár ez relatív, és sokszor egyedfüggő. Ha kellő hely áll rendelkezésükre, akkor nem kell sok problémával számolnunk. Arra ügyeljünk, hogy túl apró halak ne kerüljenek melléjük, melyekben esetleg kárt tehet, illetve sok hím egyedet ne zsúfoljunk össze. Kisebb akváriumban érdemes egy hímet tartani, vagy egy hímet és 2-3 nőstényt. 100-150 litertől már több hím is problémamentesen megfér egymással, túlontúl szűk helyen viszont a nőstények is idegesebbek lehetnek. Lehetőleg 75-80 liternél kisebb akváriumba ne kerüljenek. Társhalai lehetnek hasonló méretű fajok: dániók, nagyobb razbórák, díszmárnák, gurámik, díszcsíkok és harcsák mind remek választást jelentenek, de társas medencében gond nélkül együtt tarthatjuk őket közepes-nagyobb és nem fátylas elevenszülőkkel (pl.: xifó) és lazacokkal (pl.: rózsalazac, fekete tetra), békésebb sügérfélékkel (pl.: vitorláshal, meggyhasú sügér) egyaránt.

Az ivarok megkülönböztetése rendkívül egyszerű, a hímek ugyanis jóval nagyobbak, színesebbek és úszóik is megnyúltabbak a nőstényekhez képest. Szaporításuk meglehetősen könnyű, kezdőknek is ajánlott! A tenyésztő akváriumba a legszebb hímet az ikráktól legkerekebb nőstény társaságában kell kihelyezni, 25-27 °C-os hőmérsékletű vízbe. A szaporító medencébe helyezzünk sok vízinövényt, főleg úszónövényeket. A hím a habfészket a víz felszínére, jellemzően úszónövények közé építi. A párzás a fészek alatt történik meg, a hím átöleli a nőstényt, és egyből megtermékenyíti az ikrákat. Ezután mindkét szülő elkezdi a fészekbe hordani a termékeny ikrákat, melyeknek száma akár 500 is lehet. Munkájuk befejeztével a hím azonban elzavarja a nőstényt, így azt célszerű ekkor eltávolítani, ugyanis a hímek agressziója akár a nőstény pusztulásáig is fajulhat (társas medencében is leginkább íváskor agresszívek más halak irányába). A hím gondoskodik a fészekről, s ha jól tápláljuk, a kikelő kishalakat nem bántja, de érdemes legkésőbb az ikrázás után pár nappal őt is eltávolítani. Az ívástól számított 4 nap elteltével kezdenek meg a porontyok táplálkozni, indítóeleségnek infuzória, papucsállatka, tojássárgája ajánlható, de hamar áttérhetünk a frissen keltett artémiára. A kishalak tágas hely esetén gyorsan fejlődnek és viszonylag hamar színesednek. A szétnövésre ügyeljünk!