Macropodus spechti – Fekete paradicsomhal

A fekete paradicsomhal jelenlegi helyzete különösen izgalmas. A Macropodus spechti elnevezést egy időben néhány azon példányokra használták inkább, melyek kimondottan kékes színezetűek voltak, ezért lehetett néha találkozni a „kék paradicsomhal” elnevezéssel. A fekete példányokat hosszú ideig a kínai paradicsomhal fekete színű alfajként tartották számon (Macropodus opercularis concolor), majd Macropodus concolor néven önálló faji rangra emelték. Később bebizonyosodott, hogy ők valójában egyazon fajt képeznek a Macropodus spechtivel, így végső soron a Macropodus concolor nevet szinonimává nyilvánították.

A faj kálváriája azonban nem ilyen egyszerű. Rendkívüli módon hasonlít ugyanis a vöröshátú paradicsomhalra (Macropodus erythropterus), a 2000-res években egy ideig a M. erythropterust is szinonimmá fokozták, mígnem 2010-ben újra önálló faji rangot kapott. A különbség az, hogy az igazi M. spechti-knek a páratlan úszóin nem találunk számottevő vörös színt, míg ez a M. erythropterusok esetében jól kivehető. A kereskedelemben sajnos mindkét faj példányaira alkalmazzák mindkét elnevezést (sőt, sokszor még a M. concolor névvel is találkozni…), de leginkább egyszerűen ’fekete paradicsomhalként’ forgalmazzák mind a valódi M. spechtiket, mind a M. erythropterusokat. Az akvarisztikában mindkét fajjal lehet találkozni, talán a valódi M. erythropterusok egy kicsivel gyakoribbak. Bár gondozásuk fölöttébb hasonló, megvásárolásukkor nézzünk utána pontosan, melyik fajt is tartjuk, függetlenül a kereskedésben látott névtől.

A fekete paradicsomhalak nemzetségükön belül a békésebb fajok közé tartoznak, a közismert kínai paradicsomhalhoz képest is nyugodtabb természetűek. Gondozásukban semmi ördöngösség sincs, ezért már kezdők számára is alkalmasak lehetnek. Közepesen meleg vízben, 25-26 °C-on remekül tarthatóak, de a melegebb hőmérsékletet is jól tűrik (az alacsonyabb oxigénkoncentrációt pedig labirintszervüknek hála könnyedén átvészelik). Semleges, kissé lágyabb vízben tartsuk őket elsősorban. Az akváriumot bátran növényesítsük, szívesen bujkálnak a vízinövények között. Előnyös, ha ágakból, gyökerekből, kókuszdióhéjakból is rendelkezésre áll némi búvóhely. Az aljzatra szórt falevelek tovább fokozzák a természethű küllemet és a halak biztonságérzetét. Használjunk úszónövényeket a fényintenzitás tompítására. Az akváriumot jól le kell fedni, mert kitűnő ugrók!

100 liter körüli medencében már tartható néhány példánya. Egy hímre jusson lehetőleg 2-3 nőstény, így két hím és nőstényeik tartására már nagyobb medence szükséges. Ritkán mutatnak jelentősebb agressziót, talán inkább csak szaporodási időszakban. Kitűnő társhalaik lehetnek dániók, razbórák, díszmárnák és egyéb pontyfélék, csíkhalak és harcsák. Ha kellő hely áll rendelkezésre, általában jól kijönnek a különböző gurámifajokkal is. Kiváltképp, mivel természetes élőhelyükön is találkozhatnak kék és morgó gurámikkal! Vietnamban tiszta és meleg vizek lakói. Etetésük sem problémás, ugyanis a legtöbb műeleséget szívesen fogyasztják, kaphatnak minőségi lemezes és granulált eledeleket. Emellett érdemes étrendjüket alkalmasint kiegészíteni élő és fagyasztott táplálékkal is, a szúnyoglárvát, tubifexet és grindált különösen szeretik, de a kisebb garnélákat is szívesen levadásszák.

A nemek könnyen elkülöníthetőek a hímek nagyobb testmérete és erőteljesebb színezete alapján. Könnyen tenyészthető faj. A tenyészakváriumba párban tegyük ki, s rakjunk melléjük sok úszónövényt. A lágyabb víz előnyt jelent. A hím a víz felszínére habfészket épít, párzás közben a nőstényt átkarolja, és egyből megtermékenyíti a lerakott ikrákat. Az ikrákat a párzás után a habfészekbe gyűjtik. Rendkívül produktív faj! Egymás ellen ritkán agresszívek, de előfordul, hogy a szaporulatból fogyasztanak (főképp kikelés után), ezért tanácsos a szülőket az ikrázás után, vagy legkésőbb egy nappal később eltávolítani.

Az ívástól számított kb. 4. napon kezdhetjük meg az ivadékok táplálását infuzóriával, szárított tojássárgájával, papucsállatkával, de néhány napon belül már képesek elfogyasztani a frissen kelt artémiát is. A kishalak jól nevelhetőek, számottevő problémára nem kell számítani, de a rendszeres részleges vízcserékről ne feledkezzünk meg. Az akvárium legyen jól záródó, hogy a vízhőmérséklet és a felette elhelyezkedő levegő hőmérséklete ne különbözzön jelentősen, máskülönben az utódok labirintszervének fejlődése nem lesz megfelelő.