Pseudosphromenus cupanus – Törpe paradicsomhal

Nemzetségén belül ritkábban tartjuk, jobbára nem túl feltűnő színei miatt. A hegyesfarkú paradicsomhal (Pseudosphromenus dayi) a legközelebbi rokona, mely ismertebb a hazai akvarisztikában. Ennek ellenére e kistermetű paradicsomhalfaj könnyen tartható, kezdőknek is alkalmas labirinthal. Békés természetű, sőt, inkább bújós. Akváriumát úgy rendezzük be, hogy találjon magának rejtekhelyeket, leginkább a növényzet között vagy kisebb barlangokban (pl. kókuszdióhéj). Ajánlatos akváriumát dúsan telepíteni vízinövényekkel, és néhány úszónövényt is felhasználni. Kedveli a leárnyékolt, gyengébben világított akváriumot (az úszónövények ebben is segítenek). Élethű vízi tájat alkothatunk a talajra szórt falevelekkel, a törpe paradicsomhalak szívesen bujkálnak, úszkálnak a levelek között. Bátran színezzük barnára vizüket!

Tartása könnyű, nem kényes halak. A hőmérsékletet 25 °C magasságában érdemes beállítani, a kémhatás legyen semleges körüli (vagy enyhén savanyú). Természetes élőhelyén inkább lágy vizek lakói, de középkemény csapvízben is tarthatóak. Átlagos szűréssel megelégszik, de ne legyen nagy az áramlás akváriumában, mivel inkább lassabban mozgó élőhelyek lakója. Ázsiában széles körben elterjedt, ebben segíti ellenállóképessége és labirintszerve is, mely lehetővé teszi számára az életet oxigénszegény vizekben is. Társhalaiként kisebb dániók, razbóra fajok, vagy kisebb-közepes termetű, nyugodtabb márnák képzelhetők el, néhány talajlakó faj társaságában. Egy törpe paradicsomhal pár számára egy kb. 70 literes medence már elégséges. Étrendjét nézve nem válogatós, általában elfogadja a száraz eleségeket is, legyen az kisebb szemcseméretű granulátum vagy lemezes táp. Kapjon rendszeresen fagyasztott (vagy élő) táplálékot is, hogy vitalitása megmaradjon, a vörös szúnyoglárvát kimondottan kedveli.

A nemek megkülönböztetése a hímek megnyúltabb, hegyesebb úszói alapján lehetséges elsősorban, illetve a hímek kicsit élénkebb színűek is (főleg nászruhában). Habfészeképítő faj, viszont annyiban különbözik sok más rokonától, hogy a habfészket előszeretettel készíti valamilyen barlangféleségbe. Erre a célra megfelelhet egy nagyobb kókuszdióhéj, törött virágcserép. Ettől függetlenül nem ritka az sem, hogy a felszínre készíti el a fészket, de akkor minden esetben sűrű úszónövényzet közepette, levelek és egyéb növényi részek alá. Éppen ezért érdemes szaporító medencéjébe sok vízinövényt helyezni. A hőmérséklet kicsivel legyen magasabb a tartóvízhez képest, kb. 27 °C ajánlható. A legelőnyösebb, ha kicsit savas és viszonylag lágy a víz. A párzás során a hím átöleli a nőstényt, és egyből megtermékenyíti az ikrákat, amint a nőstény lerakja azokat. A párzás akár 4 órán át is tarthat. Az ikrák lesüllyednek, de később mindkét szülő szépen berakosgatja őket a habfészekbe. A fészek őrzését jobbára a hím végzi, a nősténnyel szemben jellemzően nem agresszív. A kishalak az ikrázástól számított kb. 4 nap múlva már önállóan táplálkoznak, és apró eleséggel (pl. ifnuzória, rotatória, papucsállatka) indíthatóak. A szülőket nem feltétlenül muszáj eltávolítani a kelés után egyből, mert nem bántják a kicsinyeiket, de a nevelés egyszerűbb, ha csak az ivadékokkal kell foglalkoznunk a nevelő akváriumban.