Sphaerichthys osphromenoides – Maláj csokoládégurámi

A maláj csokoládégurámi rokonsági körében a legkényesebbek sorába tartozik. Tartása nem kezdőknek való, tapasztalt akvaristáknak ajánlott. Ennek okai többrétűek: egyrészt igényeinek biztosítása gyakorlottságot igényel, másrészt a sokszor legyengülten érkező importpéldányok életben tartása nehézségekbe ütközik.

Fajunk kimondottan feketevizes hal, ami azt jelenti, hogy élőhelyén a folyókban nagyon magas az oldott szerves savak, festékanyagok jelenléte. Esőerdei hal lévén, a vízbe hulló falevelek megszínezik, és kioldódó huminsavtartalmukkal savanyítják is a vizet – mely sötét színe ellenére kristálytiszta! Lelőhelyén a kémhatás sokszor 4,2-4,4 pH környékén alakul, mely kimondottan savasnak számít. Ezt akváriumban mindenképpen le kell modelleznünk halaink egészségének érdekében, ne engedjük a pH-t 5,5-5,7 fölé. Kifejezetten lágy vizet igényel, lehetőleg 5 nk alatt, a kemény víz hamar tönkreteszi a halak szervezetét. A vezetőképesség szintén legyen minél alacsonyabb. Ügyeljünk a gyakori vízcserékre, érdemes a térfogat 15-20%-át akár hetente, de minimum kéthetente lecserélnünk.  Jól szűrt, bomlástermékektől mentes vizet igényel. Hosszú távon halaink tartása a fenti igények figyelembevétele mellett lesz sikeres, ettől jelentősen eltérő körülmények között rövidebb ideig maradnak csak életben.

A csokoládégurámik gondozásában a legnagyobb kihívást azonban nem a vízkémiai tényezők jelentik. Erősen stresszérzékeny fajról van szó, nyugodt akváriumot kíván. Leginkább fajspecifikus tartásmódot javasolok, egy pár számára egy 55-60 liter körüli akvárium is már elegendő lehet. Ha mégis társítani szeretnénk, akkor csak a legbékésebb és nyugodtabb fajok ajánlottak mellé, például a leopárdcsík vagy a törperazbóra. Ez sajnos meg is mutatkozik a frissen érkezett halakon, az üzletekbe kerülő állatok döntő többsége vadonfogott, és sokuk már súlyosan is károsodhat a szállítás viszontagságaitól. Ektoparazitákra, így például a bársonybetegségre, darakórra, de a gombás fertőzésekre is kifejezetten érzékenyek – főleg, ha nem nekik megfelelő környezetben tartjuk őket. Mivel savanyú és viszonylag meleg vizet igényelnek, ez eleve segít visszaszorítani a parazitákat, azonban az ettől eltérő környezet elősegíti azok szaporodását, ami tovább gyengíti a halak szervezetét. Fertőzött csokoládégurámik megmentése gyors kezelést igényel! Nem számít csapathalnak, de érdemes 5-6 példányát együtt tartanunk – ezzel biztonságérzetük is növekedik.

Akváriumát mindenképpen nyugodt helyen állítsuk fel, és sűrű növényzetet telepítsünk bele. Az áramlás legyen csekély. Sokan talajt is alig használnak e fajnál a könnyebb tisztántartás érdekében, de egy vékony finomszemű talajjal nem okozunk problémát. Érdemes az aljzatra akár vastag rétegben is beszórni faleveleket (pl.: tölgy, bükk, Tebang), melyek fokozzák a halak biztonságérzetét, hiszen búvóhelyeket nyújtanak, másrészről elősegítik az optimális vízkémiai tényezők beállását. A tőzegen átszűrt víz is hasznos lehet. Búvóhelyeket, barlangokat is alakíthatunk ki számukra. Nem szeretik az erős megvilágítást, csak tompított vagy szűrt fényt használjunk, esetleg telepítsünk árnyékoló növényzetet. Etetésük is sajnos gyakran ütközik problémákba, főleg eleinte szinte csak élő eleséget hajlandóak elfogadni. Táplálhatjuk őket szúnyoglárvákkal, artémiával, vízibolhával, cyclopsszal, saját tenyésztésű grindál- vagy banánféreggel, de a túletetéssel vigyázzunk, könnyen elzsírosodhatnak. A fagyasztott eleségekre általában jól rászoktathatóak, a száraz tápokat azonban néha vonakodva fogyasztják. Ha mégis rászoknak állataink, akkor is rendszeresen egészítsük ki étrendjüket élő eleséggel.

Tenyésztésük Európa-szerte ritkaságszámba megy, a legnehezebben szaporítható gurámifajok egyike. A sikeres tenyésztés alapfeltétele, hogy halaink teljesen ideális közegben éljenek, és jól kondicionáltak legyenek (ez a WF példányoknál gyakran nagy kihívás). Nem építenek habfészket, anyai szájköltők! Ez utóbbi nagyon egyedülálló tulajdonságuk rokonsági körükben, a maláj csokoládégurámin kívül csak a keresztsávos csokoládégurámi szaporodik anyai szájköltéssel, a többi szájköltő labirintkopoltyús fajnál apai ivadékgondozás dominál. A szaporításhoz a jól fejlett párt tegyük egy kb. 5-5,5 pH-s, 27-28 °C-os lágy vízzel feltöltött akváriumba. A víz legyen tiszta, bomlástermékmentes, de huminsavakat lehetőleg tartalmazzon (ezt elősegíthetjük falevelek behelyezésével). Néhány vízinövény, búvóhely kerülhet az akváriumba, de a hím jellemzően nem agresszív a nősténnyel. A párzás során átöleli a nőstényt, kipréselve belőle az ikrákat, melyeket egyből megtermékenyít. A sikeres megtermékenyítés után a nőstény a szájába gyűjti az ikrákat, melyeket kb. 19-20 napig forgat (27 °C-on). Ez idő alatt nem táplálkozik. Miután a nőstény megkezdte az inkubációt, a hímet eltávolíthatjuk, de ez egyáltalán nem feltétlenül szükséges, hiszen a pár mindkét tagja védelmezi a területet. Stressz hatására a nőstény lenyelheti vagy kiköpheti ikráit, ezért is érdemes kerülni a felesleges zaklatást. Miután a nőstény elengedte kicsinyeit, akkor már érdemes a szülőket különválasztanunk.

A nősténytől elúszó kishalak fejlettek, méretük meghaladja a fél centimétert (6,5-7 mm általában), de szájuk viszonylag kicsi (ahogy az a kifejlett halakra is jellemző). Ettől függetlenül viszont elég nagyok már ahhoz, hogy egyből etethessük őket frissen kelt artémiával. Az ivadékokat lehetőleg naponta többször, kis adagokban etessük, s vizüket sűrűn cseréljük. Az akvárium fedele zárjon jól, hogy labirintszervük egészségesen kifejlődhessen. Más csokoládégurámikkal ne tartsuk együtt a hibridizáció elkerülésének érdekében.