Trichogaster fasciata – Szivárványos gurámi

A szivárványos gurámi egy könnyen tartható, mutatós küllemű gurámifaj, mely ennek ellenére kevésbé terjedt el az akvarisztikában. Nemének legnagyobb termetű faja, egy jól fejlett hím akár 10 cm-es hosszt is elérhet. Közeli rokonaihoz képest kicsit temperamentumosabb, de ettől eltekintve békés természetű. Jól társítható más kisebb-közepesebb fajokkal, így például dániókkal, razbórákkal, békésebb díszmárnákkal, arra azonban ügyeljünk, hogy csipkelődős fajok mellé ne kerüljön, melyek kárt tesznek érzékeny tapogatóvá módosult hasúszóiban. Vegyes társas akváriumokba is kerülhet, melyek körülményeihez jól tud alkalmazkodni. Ne tartsuk együtt ajakos gurámival (Trichogaster labiosa), mert kereszteződhetnek.

Egy pár számára egy 75-80 literes akvárium már elégséges, de ha több hímet is szeretnénk tartani, akkor legalább 100 literbe kerüljenek. Nem szereti a túl erős áramlást, élőhelyén is inkább a folyók nyugodtabb szakaszain, tavakban, összefüggő időszakos víztestekben, elöntött rizsföldeken tanyázik. Sokszor figyelhető meg dús vízinövényzet közelében, ezt akváriumában is érdemes megvalósítani, de arra ügyeljünk, hogy elegendő szabad úszótere is maradjon. Színeit és biztonságérzetét is fokozhatjuk úszónövényekkel, sötétebb tónusú háttérrel. Gallyakkal, uszadékokkal dekorálhatunk.

A vízminőségre sem kényes, a semleges kémhatású, lágyabb-középkemény vízben is remekül gondozható. A savas kémhatást nem kedveli, és kimondottan lágy vizet sem igényel! A hőmérséklettel szembeni tűrőképessége nagyon jó, ez abból is következik, hogy élőhelyén hatalmas hőingásoknak van kitéve. Jegyeztek már fel adatokat arról is lelőhelyén, hogy nap közben 30 °C-ig is felkúszott a hőmérő higanyszála, míg éjjel 20 °C-ra hűlt. Téli időszakban 15 °C-ig is lehűlhet a víz, de napközben 20 °C környékére felmelegszik. Akváriumi tartása során sem kell medencéjét túlfűteni, 24-25 °C hosszú távon is jól megfelel igényeinek, de ha nem hűl ki lakásunk túlságosan, akkor akár még fűtetlen szobai akváriumban is tartható, amivel akár az évszakos hőingást is kismértékben tudjuk modellezni, de lehetőleg tartósan 20-22 °C alá ne hűljenek le (a hideg víz elősegítheti egyes paraziták, pl. a darakór megjelenését). Etetése sem jelent problémát, általában a száraz tápokat is megeszik, de ezt kiegészíthetjük szokásos fagyasztott és élő eledelekkel, tenyésztése előtt utóbbi mindenképpen javasolt.

Szaporítása nem nehéz, a nemek könnyedén megkülönböztethetőek. Habfészeképítő, a hím készíti el, növényi anyagot csak ritkán használ fel hozzá. Nagyobb termetüknél fogva akár több száz ikrát is rakhatnak. A szaporító akváriumba töltsünk semleges kémhatású, 6-12 nk-s vizet, ilyenkor viszont érdemes a hőmérsékleten emelnünk, akár 28 °C közelébe. A tenyészakvárium vizéhez adjunk valamennyit eredeti tartóvizükből is. Helyezzünk bele sok vízinövényt, falevelet, melyek búvóhelyként szolgálnak. A vízáramlás csak nagyon csekély legyen, például egy alacsony fokozattal működő szivacsszűrő formájában, de ezt akár ki is hagyhatjuk. A medence fedele záródjon jól, hogy a majdani szaporulat labirintszerve jól fejlődhessen. A tenyészakváriumban a vízszint legyen alacsony! A szülőket ívatás előtt 1-2 hétig érdemes külön tartani. Az ívás során a hím átöleli a nőstényt, kiszorítva belőle ikráit, melyeket egyből megtermékenyít, majd a habfészekbe hord. A hímek agresszívek lehetnek a nőstényekkel, utóbbiakat érdemes az ívás után eltávolítani. A hím a kishalak elúszásáig velük maradhat, őrzi a fészket. A kishalak kb. egy nap alatt kikelnek, további kb. 2-3 nap szükséges elúszásukhoz. Indítani akár már frissen kelt artémiával is próbálkozhatunk, illetve porszemcse finomságú tápot, mikró férgeket, papucsállatkát kaphatnak. Rendszeres vízcserét igényelnek, és napi többszöri etetést, tágas helyen jó tempóban növekednek. Az első néhány hét után már jellemzően nem kényesek, de az ivarok csak több hónap után látszanak jól. Élőhelyén fogyasztják a fajt.

A faj rendszertani helyzete jelenleg gyakran képezi vita tárgyát. Néhány szakértő elismer egy ötödik fajt is a nemzetségben, Trichogaster bejeus (vagy Colisa bejeus) néven. E faj rendkívül mértékben hasonlít a szivárványos gurámira, a leírások szerint valamivel kevésbé színes, inkább szürkés tónusú, viszont hevesebb, agresszívebb természetű. Mások e halakat csak területi variánsként kezelik. Tovább nehezíti a problémát, hogy számos, a szivárványos gurámira nagymértékben hasonlító hal került elő az elmúlt években India vagy Ázsia egyéb területeiről, melyek kisebb különbségekkel is bírnak. Míg egyes kutatók úgy vélik, mindez csak a széles körben elterjedt faj nagymértékű variabilitásának tudható be, megint mások azt gyanítják, hogy több, leíratlan fajjal van dolgunk. Közéjük tartozik a ’Colisa cf. fasciata’, melyről az egyik német importőrcég számolt be 2009-ben. E halak teste elnyújtottabb, fejük zömökebb, hátúszójuk elülső fele kevéssé fejlett, míg hátulsó része megnyúlt, már-már a paradicsomhalra emlékeztető. Ezek a példányok több vörös színt is mutatnak.