TUDOMÁNYOS NÉV
- Trichogaster lalius
CSALÁD
- Osphronemidae
MÉRET
- 5 cm
°C
- 24-28 °C
°pH
- 6-7,5 pH
°Nk
- 5-15 Nk
HELYIGÉNY
- 60 liter
VISELKEDÉS
- békés
TÁPLÁLÉK
- mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?
- összes szint
ÉLETTARTAM (év)
- 2-4 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- nem fenyegetett
Külalak és jellegzetességek leírása
Az egyik legszebb díszhalunk. Az ovális testű, ezüstös-szürke alapszínű halat számos vörös és kék függőleges csík tarkítja. A hátúszó javarészt kék, hátsó tájékán némi vörös mintával, a farok, illetve farok alatti úszó pedig kék alapon pirossal sűrűn mintázott. A fej alsó része és a toroktájék egyszínű türkizkék. A narancssárga, fonalszerű hasúszó csúcsán érzéksejtek vannak, amit táplálékkeresésre használ a hal. Ikrázáskor a hím ragyogó színei még élénkebbé válnak.
A nőstények kevésbé színesek, a csíkok halványabbak rajtuk és testük ezüstös színű, emellett testesebbek is. Az ivarok megkülönböztetése ennélfogva egyszerű, de további támpontot ad az is, hogy a hímek hátúszója kicsúcsosodó, a nőstényeké inkább lekerekített.
Több színváltozatát is kitenyésztették a Távol-Kelten, egyik legkedveltebb közülük az ún. tűzgurámi. Ezeknek a halaknak a testéről a kék szín hiányzik, törzsük teljes egészében tűzpiros, farok és farok alatti úszójuk javarészt narancsvörös. A türkizkék szín egyedül a hátúszón maradt meg, mely kontrasztos megjelenést biztosít nekik.
A kobaltgurámi esetében viszont pont a piros szín tűnt el, a halak szinte teljes egészében égszínkék színűek, halvány narancsos szín legfeljebb az úszók hegyén illetve egy-két csík formájában sejlik fel, de csak nagyon halványan. Ismeretes a kobaltguráminak egy olyan variánsa is, melyen a piros csíkok látványosabbak, erősebben megjelennek, de nem érik el az alapfaj színezetét, illetve a kék szín is kissé másabb árnyalatú, acélkékebb. Ez a törzs általában neongurámi néven kerül az üzletekbe.
Tartása és tenyésztése
A törpe gurámi már régóta töretlen népszerűségnek örvend a hazai akvarisztikában, köszönhetően csodálatos színeinek és viszonylag egyszerű tartásmódjának. A törpe gurámik akár már egy standard 54 literes akváriumban is elhelyezhetők, 55-60 literben már kényelmesen érzik magukat. Még viszonylag kisméretű medencében is tarthatunk több példányt belőle, a hímek is csak íváskor üldözik egymást. A kisebb erőfitogtatások során színeik még intenzívebbé válnak.
Társításuk könnyű, bármilyen hasonló méretű és igényű hal kerülhet melléjük, természetesen ügyelve arra, hogy ne tegyenek kárt a gurámikban. Érdemes a csipkelődő magatartású fajokat, így például a szumátrai díszmárnát kerülnünk, mert megsebezheti a gurámik érzékeny tapogatóvá módosult hasúszóit. Kisebb razbórák, dániók, békés díszmárnák (a vörös karcsú díszmárna vagy ötöves díszmárna remek választás), csíkfélék és kisebb harcsák remekül tarthatóak velük együtt.
Szereti a dúsan növényesített akváriumot, előszeretettel úszkál a medence hátsóbb régiójában, vízinövények között. Az intenzív megvilágítás nem a kedvence, jó néven veszi, ha némi úszónövényzetet is alkalmazunk. Remekül mutat sötét háttér, esetleg sötétebb tónusú aljzat mellett. Legszebb színeit – természetesen élő eleség etetése mellett – akkor láthatjuk, ha a reggeli napfény megcsillan az akváriumon, aminek hatására halaink pikkelyei lenyűgözően irizálnak. Bátran szórjunk faleveleket is az akváriumba, hogy autentikusabbá tegyük azt.
Az áramlás legyen csekély, de az alulszűrt akváriumot nem viseli jól. Bár nem számít kényes halnak, ha elhanyagoljuk a vízcseréket és felszaporodnak medencéjében a bomlástermékek, az könnyen betegségekhez vezet. A törpe gurámi kimondottan érzékenynek számít a külső paraziták által okozott bársonybetegségre (Costia).
Bár lelőhelyén néha 21-22 °C-t is mérnek, akváriumban érdemes kicsit magasabb hőmérsékleten gondozni, kedveli a melegebb vizet. Tartására hosszú távon 25-27 °C ajánlatos, de tenyésztéskor akár 30 °C fölé is emelhetjük a vízhőfokot! Nem szereti a savanyú vizet, inkább semleges pH körüli kémhatáson tartsuk. Alacsonyabb keménységű vagy középkemény vízben jól tartható, nem szükséges teljes egészében ioncserélt vízben gondozni. Hála labirintszervének, külön levegőztetést nem igényel, persze ezzel nem ártunk állatainknak.
Etetése szinte mindig problémamentes, a legtöbb műeleséget is szívesen fogyasztja, etessük jó minőségű tápokkal, érdemes megkínálnunk színerősítő eledelekkel is. Mindenevő, de növényi tápanyagigényét a lemezes eledelek fedezik. Nagyon kedveli a planktonikus eleséget, például cyclopsot, daphniát, artémiát, igazán jó kondícióba élő eleség etetésével tudjuk őket hozni. A legszebb színeket is így érhetjük el náluk.
A törpe gurámik tenyésztése nem túl bonyolult, ha pár tényezőre odafigyelünk. A hím készíti el a habfészket, melyet nagyon nagy gondossággal épít, ami nem túl gyakori a gurámifélék között. Igazi építőmester, a habfészek akár 2 cm-t is kiemelkedhet a vízből és elérheti a 6 cm-es átmérőt. A hím növényi részeket, leveleket, úszónövényeket és fonalas algákat is beépít a fészekbe, ezért érdemes ezekkel bőven ellátni a szaporító medencét, hasznos adalék a békalencse is.
A tenyészakváriumban az áramlás legyen minimális (nem is feltétlenül van rá szükség), és a vízszint is lehet viszonylag alacsony. A medence hőmérséklete legyen legalább 27-28 °C-os, de akár 30-32 °C-ra is fűthetjük, ez a kelési időt is kicsit felgyorsítja. A hím az elkészült fészek alatt átöleli a nőstényt, és kipréseli belőle az ikrákat, melyeket egyből megtermékenyít. Az ikrák a felszínre emelkednek, ahonnét a hím a szájába véve összegyűjti őket és a habfészekbe helyezi. Ezután további párzások következhetnek, sőt, ha több nőstény van az akváriumban, akkor velük is párosodhat a hím. Egy fészekaljban nem ritka a 400-500 ikra sem!
Az ívás után tanácsos a nőstényt/nőstényeket eltávolítani, de a hím nem kifejezetten agresszív irányukba, viszont a fészket egyedül őrzi. A hímet az ivadékok elúszása után ráérünk kiemelni. A kelési idő jellemzően egy nap, további 2-3 nap szükséges az elúszásukig.
Az ivadékok nagyon aprók, eleinte rotatóriát, cyclops naupliust, papucsállatkát kapjanak, de akár főtt tojássárgáját is adhatunk nekik az első napokban. Kb. 5 nap után lesznek képesek a frissen kelt artémiát elfogyasztani. A kishalakat érdemes kicsit túletetni, könnyen szétnőhetnek. A nevelő medence fedele legyen jól záródó, hogy a víz fölötti páradús levegő hőmérséklete megegyezzen a vízével, elősegítve a labirintszerv egészséges fejlődését. Tágas helyre és rendszeres vízcserére lesz szükségük a kishalaknak, a vízminőség változására nagyon érzékenyek. Az első egy hónapban számítanak kimondottan kényesnek, ha a kritikus időszakon túljutunk, további nevelésük már nem lesz bonyolult. A zsúfoltságot ezután is kerüljük, mert az akár betegségekhez is vezethet.
A törpe gurámit a sok generáción át történő akváriumi tenyésztés rosszul érintette, elég sok leromlott genetikájú törzzsel lehetett találkozni, melyeket a tenyésztők vérfrissítésekkel igyekeztek helyrehozni. Vadon befogott halak szinte hozzáférhetetlenek a fajból, a kereskedésekbe általában a Távol-Keletről kerülnek példányai. Ugyancsak Ázsiában tenyésztették ki a rendkívül színpompás változatait, a tűz-, kobalt-, és neongurámikat, melyek általában érzékenyebbek az alapfajhoz képest.
A törpe gurámi, illetve változatainak napjaink kereskedelmi forgalmában beszerezhető példányai jellemzően nagyon rossz minőségűek, sok köztük a beteg hal, melyek már az üzletekben elhullnak, és a vásárlókhoz jutó példányok sem élnek túl sokáig. Ezeknek a halaknak a döntő többsége Ázsiából, például Szingapúrból érkezik. A legújabb vizsgálatok azt mutatták ki, hogy e halak az ún. DGIV-vírussal fertőzöttek, mely a Megalocytivírusok közé tartozik, „törpe gurámi Iridovírus”–nak is nevezik. Ez a kórokozó sajnos nagyon fertőző, és gyógyíthatatlan, a törpe gurámiról átterjedhet más fajokra is. Egy 2006-os vizsgálat azt mutatta ki, hogy a Szingapúrból érkező gurámik több, mint 20%-a fertőzött a vírussal. Ne vásároljunk olyan akváriumból törpe gurámit, ahol elpusztult példányok is vannak, vagy a halak furcsán viselkednek, úszóikat összehúzzák, színeik sötétek, imbolyognak, apatikusak, soványak, vagy egyéb más problémát észlelünk rajtuk.
Az import-gurámik sajnos gyakran hordozzák a haltuberkulózis baktériumait is. Ha törpe gurámikat szeretnénk gondozni, érdemes keresnünk egy megbízható tenyésztőt, aki a fajjal foglalkozik, a hazai szaporulatból származó egyedek ugyanis sokkal jobb minőségűek, tartósabbak és kevesebb problémánk lesz gondozásuk során!
Elterjedési területe - térkép (map)
Legfőbb elterjedési területe Észak-India és Banglades, de előfordulnak kisebb populációi Nepálban és Pakisztánban is. Kisebb patakok, tavak, mocsarak, elöntött rizsföldek, nagyobb kiterjedésű időszakos vizek lakója, ahol dús a vegetáció.
Egyéb elnevezések
syn: Trichopodus lalius, Trichogaster lalia, Colisa lalius, Colisa lalia, Colisa unicolor, Polyacanthus lalius.
Eng: Dwarf Gourami, Striped Dwarf Gourami
Egyéb köznevei: Zwergfadenfisch, Roter Zwergfadenfisch, Almindelig dvarggurami, Kääpiörihmakala, Pretnik karlowaty, Dvärggurami, Gowra.
Képek
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
- Pasaréti Gyula: Akvarista műhelytitkok 2.
- Horn Péter, Zsilinszky Sándor: Akvarisztika
- Horst Linke: Labyrintfische
- https://www.seriouslyfish.com/species/trichogaster-lalius/
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2008-05-18
Frissítve:
2018-09-04 09:09
Katalógus ID:
No. 4248
Oldal linkje: