Trichopodus pectoralis – Szalagos gurámi

Könnyen tartható, akár még kezdőknek is ajánlható halak. A klasszikus gurámik között (az óriásgurámikat nem számolva) a legnagyobb faj, ennek ellenére tán a legbékésebb is genusában. Míg a kék gurámik néha egészen vadak is lehetnek, támadékonnyá válhatnak, addig a náluk akár kétszer nagyobb szalagos gurámik sokkal békésebbek, így akár kistestű halakkal is együtt tarthatóak.

Problémamentesen gondozhatunk mellettük dániókat, razbórákat, békésebb díszmárnákat is, arra ügyeljünk azonban, hogy csipkelődős hal ne kerüljön mellé, mert hamar zaklatni kezdi e nyugodt, békésen úszkáló gurámifajt, s a csipkelődő fajoknak érzékeny tapogatói is hamar áldozatul esnek. Talajlakókkal is egy-két kivételtől eltekintve remekül tarthatóak. Kezdők számára vegyes társas akváriumokba is ajánlható, éppen ezért érdekes, hogy csak ritkán találkozhatunk vele az üzletek polcain.

Gondozása gyakorlatilag problémamentes, ugyanis nagyon ellenálló a környezeti viszontagságokkal szemben. Jól bírja az oxigénszegény vizet hála labirintszervének, melyről a csoport a nevét is kapta. Ezzel a speciális légzőszervi módosulással képes a légköri levegő oxigéntartalmát számára hasznosítható formában felvenni, ettől függetlenül persze a kopoltyúalapú légzése is megmaradt. Erre azért volt szüksége e halaknak, mert gyakran állóvizekben, nagy pocsolyákban kénytelenek megmaradni, ahol jóval alacsonyabb az oldott oxigén koncentrációja.

A hőmérséklettel szemben nem kényes, a legtöbb trópusi akvárium hőfoka megfelel számára, akár a 30 C-os vizet is gond nélkül átvészeli. A lágy vizet kedveli, igyekezzünk ezt biztosítani neki, de akváriumokban a csapvíz keménységén is ugyancsak gondozható. A kémhatásra sem érzékeny, az enyhén savastól az enyhén lúgos vízig megél, ideális esetben a semleges, vagy attól kicsivel magasabb pH-t biztosítsunk. Vizét érdemes rendszeresen cserélni és jól szűrni, ugyanis a gurámik igazi szépségüket csak tiszta vízben mutatják. A berendezést illetően hagyjunk elég helyet nekik az úszáshoz, de ettől függetlenül bátran növényesítsünk, ugyanis előszeretettel bujkálnak a buja vegetációban. A halakat magányosan, párosan vagy csoportban is tarthatjuk.

Etetésére a legtöbb száraz eleség megfelel, majdnem minden formáját mohón fogyasztja, még a talajlakóknak szánt tablettából is csipeget. Érdemes menüjét kiegészíteni fagyasztott vagy élő eleségekkel, nagyon bőségesen tud fogyasztani belőlük, és remek hatással bírnak a halak színezetére. Néhanapján forrázott zöldséget is kaphat, abból is szívesen csipeget igazi mindenevő módjára, bár inkább az állati eredetű táplálékot részesíti előnyben.

Tenyésztése sem túl komplikált, bár az ivadékok felnevelése kíván egy kevés gyakorlatot. A jól beikrásodott, élő eledelekkel felerősített nőstényt egy impozáns hímmel együtt kihelyezzük a tenyésztő akváriumba, ahol alacsonyabb vízszintet biztosítunk (15-20 cm bőven elég). Az ikrázás során akár 5000 ikra is lerakásra kerülhet, melyeket a hím egy előzőlegesen elkészített habfészekbe helyez. Ívás után a nőstényt elkergeti, őt ilyenkor célszerű eltávolítani a sérülések megakadályozásának érdekében. Az ikrák kelési ideje kb. egy nap, majd 4-5 napon belül elúsznak a kicsik, ilyenkor a hímet is kivehetjük.

Az ivadékok elkezdenek táplálék után nézni, etetésüket papucsállatkával, infuzóriával kezdhetjük. Később artémián, majd frissen vágott tubifexen, walterférgen nevelhetőek, ha kellő hely áll rendelkezésre, de fejlődésük eleinte elég lassú és érzékenyek a hirtelen vízminőség-változásokra, hőmérséklet-ingadozásra, erre ügyeljünk!

Valamint figyeljünk a megvásárolt halak kondíciójára, egészségi állapotára is, ugyanis az import gurámik gyakran gyöngék vagy fertőzöttek, igyekezzünk megbízható helyről vásárolni, ahol karanténoznak, és a legerősebb, legaktívabb példányokat vigyük haza. Esetleg érdemes lehet rövid ideig elszeparált karantén akváriumban figyelni a halakat vásárlás után.  Élőhelyén kedvelt étkezési hal.