Trichopsis schalleri – Díszes morgógurámi

A morgógurámi-fajok közül ez a legkevésbé elterjedt és ismert, viszonylag ritkán szerezhető be nálunk. Tartása semmivel sem komplikáltabb, mint a rokon fajoké, akár már kezdők számára is alkalmas. Egy-két centiméterrel nagyobbra nő, mint a törpe morgógurámi, de aránylag kis akváriummal ő is beéri, néhány példány számára egy 50-55 literes medence már elegendő. Tarthatjuk párban, háremben és kisebb csoportban egyaránt.

Akváriuma legyen vízinövényekkel dúsan teleültetett, a természetben szinte víz alatti dzsungelben élnek. Használjunk bőségesen úszónövényzetet is. Az aljzatot vastagon betakarhatjuk lehullott falevelekkel, ezek remek búvóhelyet nyújtanak halainknak, és a vízkémiában is segítségünkre lesznek. Az akváriumba helyezzünk barlang-szerű búvóhelyeket, ezek lehetnek mesterséges kerámiák, törött cserepek, de kiválóan alkalmasak a félbevágott kókuszdióhéjak, megfelelően elhelyezett uszadékok, kövekből épített barlangok is. A halak szívesen bujkálnak ezekben az alkalmatosságokban, de az íváshoz is szükségük van rájuk. Érdemes a medence aljára homokot töltenünk. Az árnyékolt, sötét hátterű akvárium sokat segít halaink biztonságérzetének kialakulásában, és színeik kiemelésében is. Az akváriumban lehetőleg csak minimális áramlást keltsünk, élőhelyén leginkább állóvizek lakója.

Biotópjában gyakran található meg akár 10-30 cm-es vízoszlopú helyeken, ahol a hőmérséklet a 30 °C-t is meghaladhatja. Sokszor a partszakasz közelében, úszónövények között élnek. Hosszú távú tartására inkább a 24-26 °C a megfelelő, de az időszakos felmelegedéseket a legkisebb gond nélkül kibírja, sőt, tenyésztéséhez is melegebb vízre van szükség. A kémhatás legyen semleges, vagy enyhén savas. Lágyabb vizek lakója, de csapvízben is tartható, ha az nem túlságosan kemény. A rendszeres vízcserékről ne feledkezzünk meg. Egyébiránt nem számít érzékeny halnak, betegségekre sem különösebben fogékony. Arra ügyeljünk, hogy a Távol-Keletről származó gurámik gyakran fertőzöttek halgümőkórral.

Társítása rendkívül könnyű, teljesen békésen viselkedik más halfajokkal szemben. Problémamentesen együtt tarthatjuk olyan nano halakkal, mint a gyöngy dánió, törperazbórák, amanda lazacok vagy apró termetű csíkfélék. Jóformán bármilyen olyan faj kerülhet mellé, ami nem tesz kárt benne, és igényei hasonlóak. Rokona, a törpe morgógurámi kíméletlenül levadássza a garnélákat, még nagyobb példányokban is kárt tud tenni. A pici garnélákat ez a faj is elkaphatja, de az amano garnélával és hasonló vagy nagyobb testű fajokkal már társíthatjuk.

Etetése egyébiránt nem jelent kihívást, alaptápként kaphat apróbb szemcseméretű eledelt, lemezes tápokat. Élő eleséget (vagy fagyasztottat) azonban sűrűn adjunk nekik, mert igazán szépen fejlett, tenyészérett példányok csak így nevelhetőek!

Tenyésztése nagymértékben hasonlít a törpe morgógurámiéhoz. Párban vagy háremben ívassuk. Az ivarokat legegyszerűbb úgy megkülönböztetni, ha erős fényforrással átvilágítjuk a halak testét, így láthatóvá válnak az ikrák a nőstény petefészkében. A szaporító medencébe helyezzünk sok vízinövényt, úszónövényt, de mindenképpen kerüljön bele valamilyen barlang-szerű tereptárgy, esetleg nagyobb falevelek is. A hím a habfészket általában a barlang belső plafonjára építi. Ívás előtt nagyon szép színeket ölt, és morgó hangokat hallat (bár ezt szaporodási perióduson kívül is megfigyelhetjük).

A szaporító akváriumban a vízszint legyen alacsony, a hőmérsékletet 28 °C környékén állítsuk be. A víz hőmérséklete legyen egyenletes, az akvárium fölötti levegőtéré is, ami az ivadékok fejlődésében fontos. Lágyabb, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású vizet használjunk. Az ívás után az ikrákat a habfészekbe gyűjtik a szülők, és a hím védelmezi azt. Egy fészekalj néhány száz ikrából áll.

A hím jellemzően nem tanúsít túlzott agressziót a nősténnyel szemben, így a szülőhalakat ráérünk a kishalak elúszásakor kiemelni. A kelési idő 1,5-2 nap, 3-4 napon belül pedig már szabadon úsznak az utódok. Indítani kerekesféreggel, papucsállatkával, tojásporral lehet őket. Artémiát és walterférgeket csak néhány nap elteltével lesznek képesek elfogyasztani. Ha ügyelünk a megfelelő vízminőségre, felnevelésük nem problémás.