Petitella georgiae – Pirosorrú pontylazac

Nehezíti beazonosítását a kereskedelemben kollektíven alkalmazott petitella név. Mindhárom vörös fejű faj petitella néven fut leggyakrabban, vagy valamelyik faj nevén, mint pirosorrú lazac, vörösfejű lazac, stb. Tehát ezek alapján ne vegyük készpénznek azt, ami ki van írva az üzletekben.

Hármuk közül a legnehezebben tartható faj, igényes, gyakorlott, tapasztalt akvaristáknak ajánlom. Általános tévhit, hogy a petitellák (összefoglaló néven értve) nehezen tartható halak. A Hemigrammus bleheri nagyon is könnyen tartható, amint megszokta helyét, tehát ha eleinte odafigyelünk, akkor kezdőknek sem jelent később nagy problémát. A H. rhodostomus nehezebben tartható, több odafigyelést igényel, ezért már gyakorlottabb, haladó akvaristáknak való a faj. A P. georgiae a legnehezebb tartású faj közülük, őt már tényleg tapasztaltabb akvaristáknak javaslom.

Kristálytiszta, bomlástermékektől teljesen mentes, alaposan szűrt vizet igényel. Hogy ez biztosan fenntartható legyen, javasolt legalább 90-100 literes akváriumot biztosítani neki (amúgy is jó, ha van elég kiúszótere). Célszerű külső szűrést biztosítani, viszont ne legyen nagy vízáramlás, de oxigént porlaszthatunk be, bár az oxigénre kifejezetten nem igényes. Lágy és savas víz szükséges neki, lehetőleg ozmóvizet, vagy RO-készüléket, vízlágyító műgyantát alkalmazva készítsük el neki vizét, amit savasítsunk, igazándiból ha égertobozzal és Tebang-levéllel kezeljük vizüket, akkor sokkal jobban érzik magukat, egészségi állapotuk érdekében célszerű lehet. Bár 26 C körül alakul hőmérséklet-optimuma, a 28 C körüli hőmérsékletet is tűri (ekkor azért magasabb légporlasztás legyen), ha diszkoszhalakkal társítjuk, bár diszkoszok mellé inkább valamelyik Hemigrammus-t válasszuk. Sötét aljzat, sötét háttér legyen akváriumában, és sűrű növényzet, hiszen félénk halak, ezekkel biztonságérzetüket növelhetjük, és a sötétebb tónussal szebb színeket érhetünk el. Tompítsunk a világításon is, akár úszónövények segítségével. Göcsörtös gyökerekkel dekorálva medencéjét sokkal otthonosabban érzik majd magukat, valamint vizük tőzeges (vagy égertobozos) kezelésével elérhetjük az amerikai sötétvizes körülményeket, amit ezek a halak igazán szeretnek. Ha nincs módunk természetes vízsötétítésre, akkor a feketevíz-készítményeket használhatjuk. Vizük heti szintű részleges (kb. 20%) cseréje nagyban hozzájárul vitalitásuk megőrzéséhez. A búvóhelyekben (pl. dús növényzet) bővelkedő medence azért is fontos, mivel stresszelős halak, és ijedékenyek, de persze ettől függetlenül szabad úszóteret is igényelnek. Ha ki kell fognunk valamilyen halat (akár őket) a medencéből, körültekintően tegyük, mivel azzal is hatalmas stresszt okozunk halainknak. Erre akár a kereskedésekben is felhívhatjuk az eladók figyelmét, ha nem megfelelően kezelik a halakat. Szállításhoz aktívszén-tablettákat is alkalmazhatunk náluk. A gyógyszeres kezeléseket nem kedvelik, óvatosan bánjunk a kémiai szerekkel. Hasonlóan rokon fajaikhoz, indikátorhalak, azaz a rossz körülményeket gyorsan kimutatják, színezetüket tekintve, de könnyen el is pusztulhatnak sajnos. A nitrit, nitrát és ammónia-szintre különösen érzékenyek, ezeket gyakori vízcserékkel és külső szűrővel tudjuk kiküszöbölni.

Stresszérzékenységük a társhalakban is megmutatkozik, oda kell figyelni, hogy milyen fajokkal rakjuk egybe. Elsőként fontos tény, hogy megfelelően sok pirosorrú lazacot gondozzunk! Minimum 10, inkább 15 egyedet szerezzünk be, mivel hihetetlen rajtartó faj, szorosan együtt úsznak és rosszul érzik magukat egymás nélkül. Kisebb és békés lazacokkal célszerű egy medencébe helyezni, ilyenek lehetnek például: vörös neonhal, fekete neonhal, rézlazac, törpeszájú halak, egyéb kisebb Hyphessobryconok (H. metae, H. amapaensis, H. loretoensis, stb.). Rajtuk kívül békés törpesügérek (Mikrogeophagus ramirezi, Apistogramma baenschi, borelli, stb.), esetleg kisebb elevenszülők kerülhetnek be (pl. Phallichthys amates, Limia vittata), de elevenszülőkkel nem szokás klasszikusan társítani. Biotóp medencébe ugyanis lazacok és törpesügérek valók mellé. Takarítóhalnak Corydoras-páncélosharcsák sokfélesége kerülhet mellé, nagyon szépek a különböző, „egzotikusabb” fajok, mint például a C. panda, C. trilineatus, C. similis vagy C. duplicareus. Algázók közül békés és kisebb fajok közül válasszunk, mint például Loricariák, Farlowellák, Ancistrusok, Hypancistrusok. Egyéb kisebb harcsák közül, ha ritkaságokra vágyunk, akár olyan faj is mehet mellé, mint a Pseudobunocephalus amazonicus. A nagyobb, agresszívebb halak hatalmas stresszt okoznak nekik, még a nagytestűbb lazacok is. Esetleg, ha felszíni halat keresünk, akkor még a baltahasúak mellett tehetjük le voksunkat. Egyéb kontinensek halait nem célszerű társítani velük, legfeljebb kisebb razbóraféléket vagy Pangio-csíkhalakat.

Elfogadja a száraz eleségeket is, de erőnléte, egészsége és szépsége csak különböző élő és fagyasztott tápok mellett tartható meg, így a kereskedelemben beszerezhető fagyasztott tápok közül érdemes néhányat beszerezni, kedvelik például a Cyclopsot, Artemiát, vagy az élő grindálférget, szúnyoglárvát.

Tenyésztése lehetséges akváriumi körülmények között, de elég körülményes. Minél lágyabb (0-4 Nk) és savas (5,5-6) vizet igényelnek, egy kis akváriumba ikrarács használata mellett csapatot helyezzünk ki. Ha sok halat tartunk, akkor 2-4 szép hímhez, 5-6 kerek nőstényt válasszunk. Mielőtt kirakjuk őket, bőséges élő, de legalább fagyasztott táplálékot kapjanak. Jávai mohát, finom levelű növényeket vagy ikrarakócsomókat is tegyünk be. Ha tőzegen szűrjük át vizüket a tenyészmedence feltöltése előtt, az meglehetősen jó hatással van rájuk. Tegyük ki őket este, és akár már reggelre, a hajnali fényben ívhatnak is. Finom porlasztású szivacsszűrővel gondoskodni kell a medence tisztaságáról és oxigénellátásáról. Ha lerakták ikráikat, akkor a kifejlett állatokat távolítsuk el. Az ikrák 1-2 nap alatt kikelnek, és további 3-4 nap az elúszási idő. Ezután papucsállatkával, folyékony ivadéktáppal etessük őket. Néhány nap, maximum egy hét elteltével elég nagyok lesznek az ivadékok, hogy a frissen kelt Artemiát vagy a rotatóriát elfogadják. Rendszeres vízcserével, szűréssel, esetleg maradéktakarító csigákkal gondoskodjunk a víz tisztaságáról, és kellő helyet biztosítsunk nekik, hogy jó tempóban nőhessenek. Az ikrák kelési időszakuk alatt penészedhetnek, ezért egy kevés Xanthakridint (óvatosan bánjunk a vegyszerekkel!) csepegtessünk vizükbe és biztosítsunk oxigénellátást. Az ívatás párban is sikeres lehet, de a nemek nehezen megkülönböztethetőek. Ha kihelyezés után néhány nappal sem történt meg az ívás, akkor új párral próbálkozzunk, vagy várjunk egy hetet az eredeti párral, mialatt bőséges élő eleséget kapnak.

Remélem senki kedvét nem vettem el ettől az érdekes kis pontylazactól. Az igaz, hogy betelepítésük után könnyen elpusztulhat némely egyed, de ha megszokták helyüket, ellenállóbbak lesznek, persze annyira sosem, mint mondjuk a rokon Hemigrammusok. Viszont ha megfelelő odafigyeléssel gondoskodunk róluk, akkor akár egy pompás amerikai biotóp medencét állíthatunk fel velük.