A kategóriában 88 bejegyzés található

Kategória leírása

A PONTYFÉLÉK családjába kb. 1500 faj tartozik. Dél-Amerika és Ausztrália kivételével minden kontinensen elterjedtek. A márnák, dániók és a razbórák a legnagyobb trópusi Pontyféle csoportot alkotják.
Ezek a halak különböző éghajlatú területekről származnak és egyedi vízminőséget kívánnak.

A CSALÁD JELLEMZŐI

Pontyfélék család

Pontyfélék családja
Pontyfélék családja
A pontyfélék (Cyprinidae) majdnem az egész világon elterjedt édesvízi halak, kb. 1300 fajuk ismert. Mindenféle típusú vízben előfordulnak és jól alkalmazkodnak az akváriumok vízminőségéhez is.Testük hagyományos „hal alakú", szimmetrikus körvonalú, de az élőhelytől függően karcsúbbak vagy eléggé mély hasúak.A pontyféléken hét úszó található, ezekből kettő páros, három pedig páratlan. A táplálék megőrlésére csupán garatfogaik szolgálnak, melyek fontos szerepet játszanak a hasonló fajok azonosításában.

Hidegvízi pontyfélék

A hidegvízi pontyfélék közé tartoznak a legnépszerűbb díszhalak; az aranyhal és a koi. Az akváriumban tartott leggyakoribb trópusi pontyfélék három fő csoportja a márnák, melyek pontyszerű halak és a középső-alsó vízrétegekben úsznak; a dániók és a razbórák, ezek gyorsabban úsznak és a felső rétegeket kedvelik; valamint a talajlakó pontyfélék.Nevükhöz hűen idejük nagyrészét a talajon töltik, szürkületkor, félhomályban mozognak és búvóhelyeket igényelnek. Jó részük takarítóhalként ismeretes. Az összes pontyféle szabadon ikrázik és semmiféle ivadékgondozást nem mutat.

Cyprinidae (Pontyfélék)

A Pontyszerűek (Cyprinoidea) öregcsaládjának családja (a Psilorhynchidae család mellett). A fajokban gazdag család Európában és Ázsiában széltében elterjedt, de egy sor faj Afrikában és Észak-Amerikában is honos. Viszont a gazdasági okokból bevitt fajoktól eltekintve, mindig is hiányzott Dél-Amerikából, Ausztráliából, a szomszédos szigetcsoportokról és Madagaszkárról.A pontyfélék mindenféle vizekben és régiókban előfordulnak. Egyes fajok kedvelik az álló vagy lassan folydogáló, lágy talajú vizeket, amelyekben a talajt csücsöríthető szájuk és bajuszuk segítségével táplálék után átkutatják. Mások viszont többé-kevésbé gyors sodrású vizek lakói, s a kavicsos talajt kedvelik.

Testforma

A testforma többnyire hosszúkás kerek vagy tojásdad, néha többé-kevésbé nyújtott, oldalt erősen lapított. Az úszók majdnem kivétel nélkül kicsinyek és lágysugarúak; az úszó-megnagyobbodások ritkák. A szájnyílás sok esetben a talaj tapogatására van berendezve. Ebben segítenek a vastag ajkak, a különböző alakú szájrojtok, illetve bajuszszálak.Egyes fajok szájukat ormányszerűen előre tudják csücsöríteni. A pontylazacoktól eltérően a pontyoknak nincsenek igazi fogaik, csak porcos garatfogaik vannak, amelyek a különböző nemek és fajok megkülönböztetése szempontjából fontosak. A garatfogakkal szemben rágólap van.A kisebb pontyfélék általában kitűnő akváriumi halak. A fogságot jól bírják, igénytelenek és békések. A ragadozók a családban ritkák, a fajok a legrosszabb esetben egy kissé összeférhetetlenek.

Viselkedés

A pontyfélék többsége azonban békés, s kisebb-nagyobb társulásokat alkot. Társas akváriumokba ezért nagyon alkalmasak. Figyelembe kell azonban venni, hogy a rendkívül mozgékony pontyfélék nyugodtabb természetű halaknak a terhére lehetnek, s ezért hozzájuk hasonlókkal együtt tartandók.A táplálékért való talajturkálás szokása akváriumban elég kellemetlen lehet. A víz megzavarodásának elkerülésére célszerű a talaj legfelső rétegét egy sor nagyon tisztára mosott kaviccsal letakarni. Minthogy a sötét talaj — mint ismeretes — a legtöbb hal színének érvényesülését növeli, ezért ajánlatos a fedőkavicshoz bazaltzúzalékot keverni. Felforralt és jól kiöblített tőzegrost is jó szolgálatokat tesz. Turkáló fajokkal finoman szabdalt levelű növények, pl. Myriophyllum, Cabomba és Limnophila nem tarthatók hosszabb ideig együtt, mert a fölkavart talajrészek a gázcserenyílásokat eltömik.A pontyfélék igénye a víz összetételével, hőmérsékletével és a világítással kapcsolatban nagyon különböző. Általános irányvonalak nem adhatók.

Táplálkozás

Néhány kivételtől eltekintve mindenevők, amelyek a szabad természetben nemcsak apró állatokkal, hanem moszatokkal és szerves hulladékkal is táplálkoznak. Ez a körülmény nagyban hozzájárul a pontyok akváriumi elterjedtségéhez. Etetésük nem okoz problémát, mert a legtöbb és ráadásul a legkedveltebb fajok fiatal koruktól kezdve jó szárazeleséggel és kisegítésül megfelelő nagyságú élőeleséggel kitűnő egészségben tarthatók, sőt részben még tenyészthetők is.

Tenyésztés

A pontyfélék tenyésztése általában egyszerű. A fajok többsége szabadon ívó, amelyek ikráikat heves kergetődzés után a nyílt vízbe, vagy növények közé, ritka esetben levelekre vagy más rögzített aljzatra rakják le. Ivadékgondozást csak kivételesen űznek, pl. a Magyarországon is honos kurta baing és a szivárványos ökle.A szülőállatok többé-kevésbé nagy ikrarablók, ezért az ívás után rögtön eltávolítandók. Ezenkívül célszerű még külön rendszabályokkal védeni az ikrát. Tegyünk nagy kavicsokat, növénypárnát, üvegből vagy más anyagból készült ikrarostélyt az akvárium aljára, de különösen a sarkokba. A növényeket lássuk el üvegcsövecske-nehezékkel, hogy a talajhoz rögzítsük őket.Az ikrák fejlődése átlag 24— 48 óra hosszat tart. Ezen idő leteltével az ivadékok néhány napig még vékony, üveges pálcikákként függenek az üveglapokon, növényeken stb., mielőtt elkezdenének szabadon úszkálni. Ettől kezdve a legfinomabb szemű élőeleséggel, részben infuzóriumokkal, részben kerekesférgekkel stb. kell őket etetni. Általában kezdettől fogva adható porfinomságú szárazeleség vagy kisegítő eleség (összenyomott Enchytraeusok, tojássárga stb.).Katalógusunkban a "pontyfélék" kategória alatt a Cyprinoidea és a Catostomoidea öregcsaládok tagjait isertetjük!A pontyfélék számos neme közül néhány:Nemek: Abramis, Alburnus, Amblypharyngodon, Aphyocypris, Balantiocheilus, Barbus, Barilius, Boraras, Brachydanio, Carassius, Chela, Chrosomus, Crossocheilus, Cyclocheilichthys, Cyprinus, Danio, Dawkinsia, Devario, Dravidia, Epalzeorhynchus, Esomus, Gobio, Gyrinocheilus, Idus, Labeo, Laubuca, Leucaspius, Leuciscus, Luciosoma, Notropis, Oxygaster, Pethia, Phoxinus, Puntius, Rasbora, Rasborichthys, Rasboroides, Rhinichthys, Rhodeus, Sawbwa, Scardinius, Systomus, Tanichthys, Tinca, Trigonostigma, Zacco;