Danio rerio var. frankei – Leopárddánió

A faj rendszertani helyzete azóta sem tisztázott, mióta akváriumban tartják. Bonyolítja a helvzetet, hogy könnyen szaporodik a D. rerio-val és a D. albolineata]-val. Egyesek szerint ez utóbbiak hibridje.

A tudomány per pillanat a zebradánió mutálódott variánsának, alfajának tekinti, épp ezért tartása és tenyésztése teljes egészében megegyezik a zebradánióéval.

Ha egy leopárddániót és egy zebradániót keresztezünk, akkor a Danio nigrofasciatus-hoz hasonlatos példányokat kapunk, ezért ezt mindenképpen mellőzzük!

Kedvelt és mutatós faj, állandóan a víz felső rétegeiben úszik; rajban kell tartani, ami minimum 6-8 egyedet jelentsen. A viszonylag hűvösebb vizet is jól bírja, sőt, nagyon melegben nem is célszerű huzamosan tartani. Ugrálós, medencéjüket mindenképpen takarjuk. Kezdők egyik legáltalánosabb díszhala, igénytelennek mondható, tartási körülményeinek széles skáláját jól tolerálja. Teljesen békés halak, remekül társíthatóak, vegyes társas akváriumokba is kitűnő választást jelentenek!

Medencéjük otthonos berendezésére érdekében ültessünk növényeket, de hagyjunk elég kiúszóteret halainknak, kövekkel és ágakkal természetesen dekorálhatunk. Vízcseréket persze itt is tartani kell, hisz attól még, hogy sok mindent kibír, nem kell a halakat rossz körülmények között, például feldúsult nitráttartalmú vízben tartani. Nagyon szeretnek az áramlatokban fickándozni, ezért erősebb teljesítményre is báran kapcsolhatjuk szűrőnket!

Táplálása egyszerű dolog: minden számára megfelelő méretű táplálékot szívesen fogad, legyen az élő, fagyasztott, díszhaltáp vagy növényi származású. De ha kedvükben szeretnénk járni adjunk nekik élő, planktonikus szervezeteket.

Könnyen tenyészthető, ezért a kezdő akvaristáknak is ajánlott, de a szülők ikrafalásából származó veszteséget csökkenteni kell, pl. úgy, hogy az akváriumba sűrű levelű növényzetet ültetünk, ahol a ikrák és az ivadékok elbújhatnak. A tenyésztőakváriumot töltsük fel csapvízzel, melyet egy kicsit esetleg lágyíthatunk is és hőmérsékletét 23-24 fokra állítsuk be. Tegyünk a fenékre ikrarácsot vagy üveggolyókat és egy kis finom levelű ikráztatónövényt. A vízszűrését egy kis méretű szivacsszűrővel oldhatjuk meg. Ide helyezzünk át először 1 nőstényt, majd másnap 2 hímet. Ha az egyik hím nagyon kergeti a másikat, a gyengébbet vegyük ki a medencéből. A víz hőmérsékletét emeljük meg 25-26 °C-ra, ezután rendszerint másnap reggel bekövetkezik az ívás. Szabadon ikrázók, ami azt jelenti, hogy 3-500 ikráját a nőstény a talajra és a növényekre szórja. A szülőket ívás után azonnal távolítsuk el, mert erősen ikrarablók. Az ivadék 24-28 óra múlva kel ki, majd 4-5 nap múltán úsznak el. Nagyon kicsik, így csak tojásporral, apró rotatoriával, papucsállatkákkal etethetjük őket. Nagyon gyorsan fejlődnek, egyhetes koruktól etetésük nem jelent problémát.

Az üzletekben fátyolos, hosszú úszójú változata is beszerezhető!