Devario aequipinnatus – Óriás dánió

A Devario fajok nagyon elevenek, békés természetűek, társas tartásra alkalmasak. A méretüknek megfelelő bármilyen élő- és száraz-eleséget elfogadnak. Tartásuk hasonló a pontyfélék többségéhez. Mindenképpen rajban tartsuk, hiszen a dániófélék közé tartozik, legalább 6 egyedet. Társításuk problémamentes, teljesen alkalmasak egy átlagos társas medencébe is, de egy dél-ázsiai biotóp, vagy akár egy hűvösebb vizes ázsiai medence lakói is lehetnek. Tartására a 23-24 C közötti hőmérséklettartomány a legoptimálisabb huzamosabb időre. Arra ügyeljünk, hogy olyan fajok ne kerüljenek mellé, melyek veszélyesek rá (pl. nagytestű agresszív sügérek), vagy amiket elfogyaszthat (törperazbórák például). A nyugodt, lassú halakat, mint amilyen a vitorláshal is, zavarhatja.

Mindenképpen tágas, nyílt vízterületre van szükséges, hogy jól érezze magát, és ehhez egy tágas kiúszótérnek kell társulnia. Háttérnövényzetnek ültethetünk pár tő valliznériát, előtérbe pedig kisebb Cryptocoryne-kat helyezhetünk, de mindig legyen sok helye az úszásra. Lekerekített kövekkel, fűzágakkal dekorálhatunk. A tiszta vizet kedveli, nem tolerálja túl jól, ha megemelkedik a károsanyag-tartalom. E célból rendszeresen (kéthetente) cseréljük le vizének úgy egyharmadát, valamint célszerű külső szűrőt alkalmazni. Habár lelőhelyén nem a legsebesebb patakok lakója, az áramlást kedveli, ezt ne feledjük, de esetleg nem a legmagasabb teljesítményre kell a szűrőt állítani. A víz legyen oxigéndús!

Tenyésztéskor nagyobb medencére és frissvíz-utántöltésre van szükség. Az ívást többnyire a nőstény kezdeményezi, s heves kergetőzés után a reggeli órákban szokott lefolyni. A nászjátékok néha igen kecsesek és tetszetősek, főleg egymás körül keresztbe forognak, és az úszóikkal legyezgetnek. Az ikra kifecskendezése néha úgy következik be, hogy a hím egy kis ideig átöleli a nőstényt. A párok a rajban találnak egymásra. A dániók nagyon termékenyek, a tenyésztőnek azonban védenie kell az ikrákat a szülőktől, mert erősen ikrarablók.

Ez a faj rettenetesen hasonlít a[ malabári dánióra], megkülönböztetésük már szinte lehetetlen, mivel gyakran egybe is ívnak! Próbáljuk meg a lehető legalaposabban megkülönböztetni őket! Ennek a fajnak testszíne erősebben kék, egy picivel magasabb hátfelépítésű, és gyakran több lehet a sárga minta, akár csík formájában is testén. A farkúszó színezettsége valamicskével gyengébb lehet, de ez hangulatfüggő is egyben. Teste kicsit nyúltabb is. Jelen pillanatban sajnos megkülönböztetésük szinte lehetetlen, és ezt még több, bár ritkábban előforduló, hasonló faj is nehezíti (pl.: D. devario, D. regina)! Támpont, hogy a malabári dániónál a test türkiz színe egy csík formájában a farkúszón folytatódik, míg az óriás dánió esetében ez akár teljesen hiányozhat!