Enteromius paludinosus – Mocsári díszmárna

A faj csak nagyobb szobai akváriumokba alkalmas. Erőteljes, szívesen bukdácsol, a hőmérséklettel szemben nem igényes. Tenyésztéséről kevés az információ, de a többi Barbus faj tenyésztésétől valószínűleg nem nagyon különbözik. Élőhelye leginkább nagy folyók környékén van, olyan helyeken, ahol változatos a növényzet és sziklás a meder, de megtalálható még lagúnákban, folyók főágától elszigetelt holtágakban, csatornákban, kisebb-nagyobb víztározókban, mocsarakban. Kedveli az olyan tavakat, nagyobb vízfelületeket, ahol dús a vegetáció, de a már lápos szakaszokon kevésbé gyakori. Tápláléka változatos, leginkább kis szervezetektől áll, úgymint rovarok, kis csigák, rákféleségek, algák, kovamoszatok, és növényi törmelékek. A természetben táplálékhalnak számít, így vadásznak rá harcsák, tigrislazacok, ragadozó keszegfélék (Serranochromis) valamint a madarak is. A Barbus paludinosus egész évben szaporodik, de a csúcs nyáron van, az esős évszakban – ami a déli féltekén január-februárra esik. Beszámolók szerint az ívást heves felhőszakadások indítják be, amikor is felúsznak az élőhelyükbe torkolló kisebb vízfolyásokon a mocsarakba és az ott található a vízinövényzet között ívnak le (Skelton 1993). Akváriumi tenyésztése során vegyük mindezeket figyelembe, jól betelt párokat helyezzünk ki lehetőleg nagy akváriumba, amit ikraráccsal látunk el. A medencét lágyvízzel töltsük meg, és egy kevés hínárt, jávai mohát is tegyünk be. Amint lezajlott az ívás, helyezzük vissza a tenyészhalakat tartómedencéjükbe, mert veszélyesek lehetnek ikráikra. A kishalak frissen kelt artémiával, rotatóriával indíthatóak, de nagy medencére lesz szükségünk felnevelésükhöz. Az ívó halak ikramennyisége súlytól függően sok száz is lehet, ezret is megközelítheti.

Akváriumi tartása során vegyük figyelembe, hogy erősen növényes terülelteken is gyakori a faj, tehát ne sziklás, nyílt vizű medencébe helyezzük, hanem pihenésre, elbújásra alkalmas növényzetet is biztosítsunk. Mivel a növényeket is megrághatja időnként, erősebb fajokat válasszunk, mint amilyen a fodros levelű vízikalász vagy a számtalan Anubias-faj. A sötét aljzat nyugtatólag hat rájuk. Medencéjét mindenféleképpen külső filtrálással lássuk el, és némi áramoltatást is beindíthatunk. Társítani más afrikai, folyami halakkal célszerű, mint amilyen például az afrikai késhal, kisebb tilápiák, meggyhasú sügérek, pillangóhalak, bozóthalak vagy épp a Synodontis-harcsafélék. Szép medencét alkothatunk akkor is, ha színpompás afrikai pontylazacokkal (pl. kongólazac, brycon) vagy éppenséggel más biotóp márnafajokkal társítjuk őket. A vízcserékre természetesen illik odafigyelni, de nem egy nagyon igényes halfaj. Etetésére a száraz tápok is alkalmasak, de forrázott növényekkel, artémiákkal, tubifexel, szúnyoglárvával célszerű kiegészíteni.

Sajnos ez a márnaritkaság még nem nagyon terjedt el az akvarisztikában, idehaza sem egy könnyű feladat beszerzése.