Epalzeorhynchos kalopterum – Díszesszárnyú márna

Tartása nem bonyolult, így kezdőknek sem ellenjavalt. Algákat is fogyaszt, bár általában vegyesen táplálkozik. Aki algaevőnek kívánja beszerezni, az valószínűleg csalódni fog benne némileg, mert nem a legjobb, bár ha nem vészes az algamennyiség, akkor ők is elbírnak velük. Amúgy pedig a húsos tápokat is kedvelik, harcsatablettákkal és forrázott zöldségekkel etethetőek. Búvóhelyeket tegyünk be, mert leginkább szürkületkor, félhomályban mozognak. Szívesen időznek kőbarlangokban, göcsörtös ágak alatt, fűtőcsövek mellett. A növényeket nem bántja, szívesen megbúvik a nagyobb Anubias-levelek árnyékában. Társítása sem problémás, más ázsiai halakkal remek biotópot alkot, csodaszépen illeszkedik bele. Gurámik, díszmárnák, csíkfélék, esetleg szivárványhalak tökéletes társai, de persze vegyes társas medencében is megállja a helyét. Ha nincs legalább úgy 280-300 literünk, akkor nem érdemes sok példányt egybezsúfolnunk, mert később, ahogy öregszik, kezdi a stendhal-hal viselkedését felvenni, bár olyan agresszívvé ritkán válik. Fiatalon összeférhetőbb, de öregkori területféltése végett már kezelhetetlenebb. Érdemes azért a megfelelő konzekvenciát levonni genusnevéből… Sajnos megtévesztően hasonlít például a Garra cambodgiensis-re és több Crossocheilus-fajra is, amik inkább csapatosak, és az egyik legkitűnőbb békés algázók. Pontatlan, oda nem figyelő helyeken gyakran rossz néven, tévesen beazonosítva árulják őket, mi több, mindhármójukra gyakran alkalmazzák a „rókamárna” nevet, ami e faj angol elnevezéséből származik (‘flying fox’). Ez a magyarban szinonimanév csak, és ezen faj szinonimája!

Talajlakó pontyfélékkel (Garra sp., Crossocheilus sp., Gyrinocehilus sp.) kerüljük társítását!

Akváriumi tenyésztése leginkább csak hipofízises hormonkezeléssel oldható meg sajnos. A Távol-Keletről nagy mennyiségben importálják akváriumi díszhalaknak.