Pethia conchonius – Rózsás díszmárna

Szapora, szabadon ikrázó faj, ideális kezdő tenyésztők számára. A szülők hajlamosak felfalni az ikrákat, ezért párzás után el kell őket távolítani, ikrarács ajánlatos. Tenyésztése szabadtéri medencékben is lehetséges. A halak akár csapvízben is leívnak, de ha lágyabb vízben (akár 10-11 Nk körül) ívatunk, azért is hálásak, pH-t tekintve semleges körüli a jó. Több száz ikrát nyerhetünk, de a szülőket még ikráztatórács használata mellett is mihamarabb távolítsuk el. A medencét szellőztessük, hogy ne penészedjenek az ikrák, kevés xanthakridint is tehetünk be. Kikelés, majd elúszás után folyékony ivadéktáppal indíthatóak, de hamar fogyasztják a frissen kelt artémiát. Tágas helyre, rendszeres vízcserére lesz szükségünk, hogy szép nagy csapatot felnevelhessünk, célszerű őket akár napi kétszer-háromszor is megetetni.

A rózsás díszmárna az egyik legigénytelenebb trópusi díszhal. Nem hőigényes; tartására elegendő 18- 22, tenyésztésére 21- 24 C°. A minimális hőmérséklet lehet akár 12- 15 C° is, azonban ekkor az állatok elszíntelenednek, és keveset mozognak. Szobahőmérsékleten nyugodtan tarthatók. A többi márnához hasonlóan a rózsás díszmárna is mindenevő, esetenként szívesen fogyaszt növényi táplálékot is. A lebegő növényekkel dúsan beültetett árnyas medencét kedveli. A szűrés, vízcserék gyakorisága, vízértékek egy teljesen átlagos társas medence értékei mellett megfelelőek tartásához, de persze ha jó körülmények között tartjuk, színeikkel és vitalitásukkal meghálálják.

Kezdők egyik legkíválóbb halválasztása ez a faj, mert egy trópusi vegyes akváriumban is tökéletesen gondozható, igénytelen és mindezek mellett színpompás. A pontyfélék tenyésztésével ismerkedőknek a zebradánió mellett ez a faj lehet a másik tanulóhala! Társítása sem ördöngösség, túl kics és túl nagy, túl agresszív fajokkal ne tartsuk, amúgy a legtöbb hallal békésen kijön.

Forgalomban van fáytolos változata is, illetve a vörös több árnyalatában kapható!

[Tenyésztési napló]