Puntius semifasciolatus var. »schuberti« – Schubert-Díszmárna

A faj származását eddig nem lehetett egyértelműen tisztázni. Korábban kereszteződésnek, hibrid fajnak tartották, viszont jelenleg a tudomány a Puntius semifasciolatus egy változatának, feltehetően xanthorisztikus változatnak tekinti. Régebben gyakran a schubert- márna nőstényeit, illetve a kevesebb, kisebb foltokkal rendelkező példányokat Puntius sachsi-nak vélték, és arany díszmárna néven forgalmazták, de jelenleg nem tartják külön fajnak, hisz ezek a példányok bizonyítottan a semifasciolatus-fajhoz, azon belül a schubert-márnához tartoznak. Ettől függetlenül véglegesen bizonyítatlan a P. sachsi helyzete, hisz még folynak kutatások, hogy a természetben él-e más arany színű díszmárnafaj, és így lehetséges lehet-e kereszteződésük. Az viszont biztos, hogy a schubert-díszmárna a Puntius semifasciolatus akváriumi változata. Az akvarisztikába egy Schubert nevű észak-amerikai tenyésztő vezette be.

Tartása és tenyésztése igazándiból a Puntius semifasciolatuséval megegyező, hiszen annak egy változata, bár apróbb különbségek felvethetők, és igazándiból az akvarisztikában a schubert-díszmárna viselkedését, tartását ismerjük jobbanm hiszen az igazi zöld díszmárnát jellemzően nem gondozzuk akváriumban.

Fontos, hogy csapatban gondozzuk díszmárnáinkat, minimum 6-8 egyedet vásároljunk. Kedveli a sűrűbb növényzetet, ott nyugalmat, békés pihenőhelyet talál magának, kevés úszótérre azért szüksége van. Ágakkal remekül dekorálhatunk. Színeit remekül kiemelhetjük, és biztonságérzetét is nagyban fokozhatjuk, ha sötét talajt töltünk akváriumukba, vizüket égertobozzal vagy Tebang-levéllel kezeljük, és némi árnyékoló úszónövényzetet is alkalmazunk. Így szűrt fényben, sötétebb tónusú vízben mutatkoznak meg igazán pazar színei, melyek égően aranysárgák lehetnek türkizes foltokkal (pláne a hímeken).

Békés halak, remekül társíthatóak, vegyes társas medencék kitűnő lakói. Egészen nyugodtan berakhatjuk őket vitorláshalak, gurámik mellé is, hiszen nem csipkelődősek, és nem is túl aktív mozgásúak, ami e lassú és nyugodt halakat zavarná. Igazándiból a hűvösebb vízben érzi nagyon jól magát, de 26-27 C-on is tartható, arra azért ügyeljünk, hogy nyáron se emelkedjen nagyon hosszan 28-29 C fölé a hőmérséklet. Átlagos vízszűréssel megelégszik, nem szükséges számára nagy áramlás, bár kedveli az oxigénben dús vizet. Mivel akváriumi változat, ezért ne feltétlenül vegyük alapon, hogy a zöld díszmárna hegyvidéki származását szigorúbban értelmezzük a gyakran cserélt, oxigéndús, hűvös vízzel. Ettől függetlenül e hal is szereti ezen körülményeket. Olyannyira jól beakvarizált hal viszont, hogy a víz különböző körülményeivel szemben tág tűrőképességű, így a hőmérséklettel szemben is. Persze a gyakori vízcseréket ő is kedveli. Szívesen tartózkodik a középső vízrétegben, közel az aljzathoz. Nem célszerű agresszív pontyfélékkel társítani, mint amilyen a stendhal-hal, mert folyamatosan kergetni fogja a kisebb testű, békés, talajközeli díszmárnáinkat.

Etetését tekintve tökéletesen elfogadja a száraz műeledeleket, de próbáljunk meg olyat választani, melyekben viszonylag magas az antioxidáns és karotinoid tartalom, ilyenek lehetnek a színtápok. Akkor fognak színei leginkább pompázni, és vitalitásuk is akkor lesz maximális, ha élő és fagyasztott tápot is kapnak rendszeresen, szeretik a tubifexet, artémiát, szúnyoglárvát, blackwormot, grindált, cyclopsot. Nagyon kevés növényi tápanyagot, például spirrulinás tápot, forrázott salátát, cukkínit, uborkát is adhatunk nekik néha. A növényeket nem csipkedik meg!

Tenyésztése a többi márnáéhoz hasonló. A nemek könnyedén megkülönböztethetőek, mivel a nőstények sokkal nagyobbak és kevésbé tarkák a foltok terén, mint a hímek! Élő eleségekkel hozzuk jó kondícióba őket ívatás előtt, párban vagy csapatban rakjuk ki őket. Szabadon ívnak, ikrafalók, ívatóráccsal védjük az ikrákat, de olyat válasszunk amin az ikra könnyen, de a halak egyáltalán nem tudnak átbújni. Lágy és semleges közeli vízben ívathatjuk őket, jávai mohával is kibélelhetjük medencéjüket. Jó hatással lehet rájuk, ha égertobozzal kezeljük vizüket. Este helyezzük ki őket, és esélyes, hogy már másnap kora reggel leikráznak. 24-48 óra a kikelési idő, majd további egy nap kell a szabadon úszásig, amikorra felélik szikzacskójukat és elkezdenek szabadon vadászni a vízközt. Papucsállatkával etethetjük őket az első egy-két napban vagy porított tojássárgájával, majd ezek után frissen kelt artémia, walter- és banánféreg, rotatória lehet eledelük. Próbáljuk meg naponta kétszer megetetni őket legalább. Később tágas helyen, rendszeres vízcserével, és ha már akkorák, vágott tubifexel és vörös szúnyoglárvával gyorsan nevelhetünk fel szép nagy csapatokat akár!

Hazánkban igen gyakran forgalmazott, közkedvelt díszhalfaj!