Rasbora kalochroma – Mandarinrazbóra

Leginkább kissé savas, lehetőleg lágy édesvízben tartható, tehát a csapvíz nem mindig felel meg neki. Csapathal, érdemes ezért legalább 6-8 egyedet beszerezni. Érdekes tulajdonsága, hogy területet jelölnek ki maguknak az akváriumon belül, amit bizonyos szinten védelmeznek is. Egymás közt néha még harciasak is lehetnek, bár ez inkább abban merül ki, hogy a hímek rivalizálnak egymással a nőstényekért! Szerencsére komoly sérülést nem okoznak egymásnak! Oxigénben dúsabb, jól szűrt vizet kívánnak. Legyen sűrű növényzet, ahol el tudnak rejtőzni. Nem aktív úszó a faj, legalábbis néhány rokon razbórához képest kevésbé, ezért számára nem olyan fontos a hosszú és nyílt kiúszótér, ideje nagyobb részét szívesen tölti a növények közt úszkálva.

Úszónövényeket is helyezzünk medencéjébe, például az érdes tócsagazzal próbálkozhatunk. Szűrt fényben, sötét aljzat fölött

remekül mutatnak pompás színei. Medencéjébe helyezzünk leveleket, például Tebang-levelet, mely sok jótékony hatása közül

kiemelendő, hogy savanyítja és sötétre színezi a vizet (ami jelen halnál nagy előny!), de antibakteriális hatású is. Az égertobozos vagy tőzeges vízkezelés egyaránt megfelelő módszer lehet.

A medencét takarjuk, nehogy kiugorjanak, és a rendszeres részleges vízcserékre is ügyeljünk!

Lehetőleg biotóp, vagy a közeli (kevés idegen faj) medencében gondozzuk, ha nem biotopikus, akkor lazacok, esetleg néhány

törpesügér lehet társa, de ázsiai medencében kerülhetnek mellé kisebb és békésebb díszmárnák, razbórák, nyugodtabb és kisebb méretű Betta fajok, Trichogaster gurámik vagy éppenséggel kisebb-közepesebb díszcsíkok (pl.: Botia dario, Botia kubotai).

Nem éppen a kezdők szerencsés választása, haladó akvaristáknak ajánlott a faj.

Szoktatás után a műeleségeket is elfogadja, de legjobb, ha rendszeresen kap élő és fagyasztott eledeleket, például artémiát,

cyclopsot, szúnyoglárvát, grindálférget vagy blackwormot! Ívatás előtt szintén nagyon fontos a jóféle élő eleségekkel történő

kondícióba hozataluk!

Tenyésztése a hasonló razbórákéval megegyező nagy vonalakban. Lágy és enyhén savas vizet töltsünk tenyészakváriumukba, mely lehetőleg 27-28 C-os legyen. Mivel ikrafalók, az ikrákat ikráztató ráccsal kell megvédeni a szülők falánkságától, mely legyen elég nagy, hogy az ikra keresztüljusson, de a halak se átjutni, se beszorulni ne tudjanak. Egy kis szivacsszűrő gondoskodhat a félig megtöltött medence szűréséről és oxigenizációjáról! Az ikrával telt nőstények felismerhetőek, párban-kétpárban ikráztathatók.

Általában kora reggel történik meg az ívás ceremóniája, előtte fokozhatjuk szaporodási kedvüket hideg víz beöntésével, egészen addig, míg emelkedettebb lesz a medence vízszintje. A hőmérsékletre ügyeljünk, hogy vizük túlságosan ne hűljön le. A szülők fölfalhatják ikráikat. A kishalak kikeléséig hőmérsékletfüggően 20-45 órára van szükség, majd további 1-2 nap után elúsznak, minek utána felélték szikzacskójuk tartalmát, kialakultak szerveik, képesek az önálló táplálkozásra. Papucsállatkával indíthatunk, de a kisebb artémiát is egyből elfogadják a frissen keltek közül, úgyhogy igen hamar tudunk már ezzel etetni, majd banán- és walterféreggel tovább erősíthetjük őket, mígnem vagdalt szúnyoglárvára át nem térhetünk. Rendszeresen cseréljük vizüket, a bomlástermékekre érzékenyek!

A jól tartott halak sűrű növényzetű medencéjükben is ívhatnak, és néhány ivadék fel is cseperedhet így is!