Sahyadria denisonii – Vörösorrú torpedómárna

Viszonylag nagy akváriumában legyen tágas kiúszótér, szeret fickándozni az áramlatokban. Természetes élőhelyén is inkább a kisebb, de gyorsabb patakokat kedveli, mintsem a lassan folyó széles folyókat. Erős külső filtrálást használjunk és keltsünk áramlatokat is, a gyors mozgású vízben otthonos. Oxigénporlasztásról gondoskodjunk, magasabb oxigéntartalmú vizet kíván. Rendszeresen végezzünk frissítő részleges vízcseréket, minimum 2 hetente 30-35%-ot. Kerüljük, hogy vizében felgyűljön a károsanyagtartalom, az ammóniára, nitritre, nitrátra érzékeny lehet.

Nem kell dús növényzet neki, ami a kiúszótér kárára megy, viszont némi búvóhely gyanánt szánt vízinövény legyen beültetve. Kövekkel, ágakkal fekorálhatunk. A medence felületének egy részét úszónövényekkel, például érdes tócsagazzal árnyékoljuk le, és használjunk sötétebb aljzatot, így növekszik biztonságérzete és színei is erősödnek, amíg bizony varázslatosak tudnak lenni.

Fontos, hogy rajhal, ezt mindig szem előtt kell tartani, legalább 6 egyedet gondozzunk tágas medencénkbe. A hőmérsékletre nem érzékeny, a gyors és oxigéndús folyású lelőhelyén a víz amgyis hűvösebb, 20 C körül is teljesen jól érzi magát. A fűtetlen medence épp ezért lehet alkalmas tartására, de a melegebb vizet is tolerálja, bár tartósan 28 C fölé ne emelkedjen. Tóba azért sem célszerű kitenni, mert nem tudjuk a megfelelő oxigenizációt és áramlást biztosítani.

Teljesen békés halról beszélünk, ezért társítása sem lesz nehéz feladat, nagyon sok ázsiai pontyfélével, labirinthallal, talajlakóval kijön, változatos – és pompás – életközösségeket hozhatunk létre vele, de társas medencébe is berakhatjuk. Nagyon apró halakat ne helyezzünk mellé, bár kifejezetten nem ragadozik. A túlságosan nyugodt és lassú halakat esetenként zavarhatja, nem feltétlenül vitorláshalak mellé való.

Etetése sem jelent bonyolult feladatot, hiszen a jó minőségű száraz tápokat is elfogadja, de imádja a szúnyoglárvát, tubifexet, artémiát is, ezért bátran adjunk nekik. Sőt, hogy színeik és egészségük megőrződjék, kell is nekik rendszeresen adni! Némi növényi kiegészítést is kaphat, de nem olyannyira fontos, nem is eszik túl sok zöldet.

Tenyésztése szinte megoldatlan akváriumi körülmények közöt, az állatok nagy része vadbefogásból vagy hipofízises hormonkezelésből származik. Csak 1-2 híresztelés érkezett összesen, ami sikeres szaporítást bizonyít. Ilyenkor nagy csapatban (10-15 egyed) próbálkozunk a halakkal, jávai mohával kibélelt medencében, melybe igen lágy (2-4 Nk) és savas (5,5-5,8 pH) vizet töltünk. Az ikrákat a jávai mohába tették és színváltozás is történt!

Mivel a rendelkezésre álló példányokat a boltokban vadimportból szerzik be általában, áruk meglehetősen borsos. E magas költség ellenére sok akvarista tett szert erre a halfajra, és a vele szerzett tapasztalatok jegyében megállapítotható, hogy viszonylag nagy termete ellenére igen békésen viseli magát, így nagy méretű biotóp medencék szívesen látott tagja lehet.

A természetes állománya megsínylette a nagy mennyiségű befogást, amit az utóbbi időben felkapottá válása okozott, a vadonban már veszélyeztetett állománya. Épp ezért igyekezzünk hipofízissel tenyésztett halakat beszerezni, és kerüljük a vadon fogott halakat, mert azzal tovább ritkítjuk amúgysem nagy állományát. Reméljük, e pompás, varázslatos szépségű díszmárnafaj nem fog kiveszni az állatok sorából!