Trigonostigma hengeli – Hengel karcsú razbórája

A Hengel karcsú razbórája általában 2,5-3 cm-s kifejlett kori méretet ér el. Tartása nem nehéz, csak meg kell válogatni a társait. Nem szabad olyan halakkal társítani, amik bántják őt. Nagyon-nagyon békés rajhalak, legalább 10-12 példányt tartsunk, de ha van rá mód, akkor még többet. 6-7 példány tartásánál elég egy 50 literes akvárium is. Nálam már sajnos megesett, hogy csigaevő halak ölték meg őket. Nagyon oda kell figyelni, hogy kik a társai. Az ő tartása esetén jobb, ha már rendelkezünk némi akvarisztikai tapasztalatokkal. Kerüli a világosságot, ezért medencéjét takarjuk le úszónövényekkel. A víz legyen minél lágyabb (2-3 Nk°-os), s egy kissé savanyú kémhatású (6,5 °pH), főleg a tenyésztéskor.

A rendszeres vízcserékre ügyeljünk, a szűrő tisztítsa meg a vizet a lebegő szemcséktől alaposan, viszont ne keltsen olyan áramlást, ami zavarná e törékeny kis halakat. A sűrű növényzetet kedvelik, melyben találnak búvóhelyeket. A sötét aljzat kiemeli színüket. A medence aljzatára bátran szórjunk Tebang-leveleket, amik megszínezik a vizet és otthonosabb környezetet teremtenek halainknak.

A táplálékban nem válogatós, megfelelő méretben bármilyen élő- vagy szárazeleséget elfogad.

Remekül illik egy dél-ázsiai biotópba, melyre nincs nagy helyünk. Társaságnak kisebb dániók, vörös karcsú márnák, mézgurámik, Pangio-csíkhalak a legjobbak ilyenkor, amúgy békés lazacokkal is jól kijön! A szabvány 54 literes medencében is gondozható halak!

Tenyésztése nem egyszerű feladat. Lágy, alig néhány Nk keménységű és lehetőleg savas (5,8-6 pH) tenyészvizet töltsünk akváriumukba. A hőmérséklet a tartási javaslat felső határánál, 26-27 C-nál legyen. A vizet kezelhetjük égertobozzal. Egy kis szivacsszűrő gondoskodjon a medence szűréséről, pláne ha nevelni is itt fogunk. Ne töltsük túl magasra a vízoszlopot, picit hűvösebb, de úgyanúgy lágy és savas víz adagolásával fokozhatjuk az ívási kedvet. A nőstények jó tartás mellett rendesen beikrásodnak, így a nemek is megkülönböztethetőek. Érdekesség, hogy a nőstények hamarabb válnak ivaréretté, mint a hímek. Széles levelű növények leveleinek fonákjára helyezik ikráikat. Tegyünk medencéjükbe Echinodorust vagy Microsoriumot. A növényeket ültethetjük alaposan kimosott, kifőzött tőzeggel megtöltött cserépbe, sőt, még a medence aljára is teríthetünk tőzegréteget. Ez is savanyítja és színezi a vizet, ilyenkor vigyázzunk, hogy ne essen túlságosan alacsonyra a víz kémhatása, ha már előtte, például égertobozzal, kezeltük a vizet.

Az ivarérett nőstények úgy próbálják a hímeket ívásra biztatni, hogy 360°-kal megfordulnak a saját tengelyük körül. Később a hím elkezdi kergetni a nőstényt, amely ezt többször azzal szakítja meg, hogy „szimbolikusan” végigsiklik egy vízinövénylevél fonákján. Lehetséges, hogy ez a tevékenység aktiválja azokat a mirigyeket, amelyek az ikrák megtapadásához szükséges anyagot termelik. 20-30 külön párzás során 50- 200 ikrát ragasztanak az állatok egy levél fonákjára. A szülőket ívás után vegyük ki a medencéből, hisz nem gondozzák ikráikat! Az ivadékok 24. óra múlva bújnak ki, s 3-4 napig még nyálkafonállal függenek a növényeken vagy az üvegtáblákon. Ez idő alatt szikzacskójuk tartalmát élik fel, úgy is mondhatnánk, felkészülnek az önálló táplálkozásra. Felnevelésük nem okoz nehézségeket, ha apró élő eleséggel (pl. apró cyclopsok) indítjuk őket!

A faj nem túl gyakori még sajnos, bár időközönként a hazai kisállat-kereskedések medencéiben föl-föl tűnik!