Astyanax jordani – Barlangi vaklazac

A faj szeme fölöslegessé vált, mert a teljesen sötét barlangi vizekben oldalvonal-rendszerével tájékozódik. Társas akváriumban tartható, készíthetünk számára sziklás búvóhelyet.

A halak szabadon mozognak, mozgásuk azonban más, mint a látó példányoké. Úszásuk nyugtalan, mintha tapogatódzó siklás volna, de minden akadály elől időben kitérnek anélkül, hogy hozzáérnének. Kétségtelenül azoknak az áramlásoknak az észlelésével tájékozódnak, amelyeket a halak farkának erősen, az úszáshoz szükséges mértéket meghaladó kígyózó mozgása idéz elő. A környezet ezeket az áramlásokat visszaveri, a testfelület idegei érzékelik azokat a megfelelő reflexmozgások jönnek létre.

Mozgásuk fajtársaik mozgására van beállítva. Ha más fajú halakkal kerülnek össze, bizonytalanná válnak, s beléjük ütköznek. Feltehető, hogy kémiai érzékük is pompásan fejlett. A barlangi vízfolyásokban táplálékért valószínűleg nagy utakat kell megtenniük. Mindenesetre az akváriumban szünet nélkül táplálék után kutatnak a talaj fölött. A fiatal halaknak az első fejlődési szakaszban (a barlangi élethez való alkalmazkodás legfejlettebb csoportjáról van szó) még nyúlványon ülő kicsiny szemük van, amelyek később visszafejlődnek. A táplálékot optikailag nem képesek érzékelni. Az élő és mozgó eleséget csak akkor kapják be, ha az közvetlenül érintkezik testükkel. A fiatal hal ekkor az őt érintő táplálékhoz kap, amit azonban gyakran elhibáz. A bekapási mozdulatot néha az áldozat által kiváltott mozgási inger is előidézi. Ha azonban a zsákmánynak alkalmas állat olyan messze úszik, hogy sem érintkezés nem jöhet létre, sem a mozgás nem válhat észlelhetővé, akkor a fiatal hal annak a közelségére még akkor sem reagál, ha az látóterében tartózkodik. Szabadon ívik, s a fenékre süllyedő ikrákat mindjárt bekaphatja. A hőmérséklet — valószínűleg a barlangi viszonyokhoz való alkalmazkodás következtében — alárendelt szerepet játszik. 13—15 C° hőmérsékleten meg a fiatal halak is teljesen mozgékonyak. A párok egy esetben 18—20, egy másik esetben 24 C° fölötti hőmérsékleten ívtak; a pH-érték 7,2—7,3, a víz német keménységi foka 8,4.

Az állatok ívás előtt hevesen túrtak a talajban, valószínűleg azért, hogy érintkezésbe kerüljenek egymással. Lehetséges, hogy eközben „szagjeleket” hagynak, mert a hím sorra felkeresi azokat a helyeket, amelyeket a nőstény előzőleg érintett. Viselkedésük a közeli rokon Astyanax fasciatus mexicanusétól és más fajokétól egészen eltérő.Egy kísérlet során az Astyanax bimaculatus hímjeit az Anoptichthys nőstényeivel hozták össze, de ezek szemmel láthatólag nem voltak képesek reagálni a másik faj izgatott hímjeire. A természetben tehát már csak ezért is lehetetlen a kereszteződés a két faj között.

Íváskor a párok — szorosan egymás mellett — gyorsan a felszínre úsznak, ahol hintázó és reszkető mozgással egymáshoz simulnak. Egyes megfigyelések szerint peték kilökése csak hímek jelenlétében történt, mások szerint anélkül is bekövetkezett. Valószínűleg a petekészlet előzetes megtermékenyítéséről lehetett szó, mert a nőstény a párzás után többször egymás után megtermékenyített petéket bocsátott ki.

A barlangi vaklazac szereti az átlátszóan tiszta vizet, a víz összetételére azonban nem kényes. Szobahőmérsékleten tartható. Célszerű a medencét félhomályos helyre tenni; az ívás teljes sötétségben történik. Ezután a szülőket el kell távolítani, mert ikrarablók. Az ivadékok a 3. vagy 4. napon bújnak ki, s a 6— 7. naptól kezdve szabadon úszkálnak. Jó etetés mellett meglehetősen gyors növésűek, s 3—4 hónap múlva már szaporodóképesek is lehetnek.

H. Frey

Bár tartható társas akváriumban is, mégis az egyfajos medence lenne számára a legjobb. Saját tapasztalatom a fajjal, hogy egy kb. 26 C-os társas medencében nem lehet gondozni, mivel egyrészt a meleg is kárt tehet már benne, de sok halfaj kikezdi őket, megcsipkedik őket. Nem mindig kapnak ez eleségre, érdemes tubifexel és szúnyoglárvával próbálkozni. A szárazat nálam csak akkor fogyasztották, amikor közvetelnül az orruk előtt volt. A szobahőmérséklet teljesen optimális nekik! (mark24)