Hemigrammus rhodostomus – Vörösarcú pontylazac

Tartása nem a legegyszerűbb, így kezdőknek nem is ajánlom. A vízminőségre kényesek, kristálytiszta és bomlástermékektől-mentes, alaposan szűrt vizet igényelnek, amire például egy külső szűrő kitűnő lehetőséget biztosít. Átlagos oxigénszinttel megelégszik. A víz minél lágyabb legyen, de 15 Nk fölé lehetőleg egyáltalán ne is menjen. A kémhatás enyhén savasan a legjobb, 6 körül. Félénk, ideges természetű, stresszes hal. Védekező mechanizmusa a rajbanúszás, ezért 8-10 egyedet legalább tartsunk. Célszerű dél-amerikai biotópban tartani, ahol nincsenek olyan fajok, melyektől megijedne. Így néhány más pontylazaccal (pl. vörös neonhal, csíkos baltahasú lazac), egy törpesügérpárral, valamint 1-2 algaevő harcsával és egy kis csapat páncélosharcsával akár 80-85 literben is kitűnően együtt tud élni. A dús növényzetet kedveli, amit néhány göcsörtös faággal kiegészítve egész élethű biotópot kapunk. Úszónövényeket is tethetünk, hiszen a szűrt esőerdei fényt kedveli igazán. Vízkezeléshez remek szolgálatot tehet némi égertoboz vagy Tebang-levél, mely utóbbi például az elszínezésen és savasításon kívül antibakteriális feladatokat is ellát.

Betelepítéskor a legérzékenyebbek, később már valamivel ellenállóbbakká vállnak. A leggyakrabban árult fajuk a vörösorrú lazacoknak a vörösfejű pontylazac (Hemigrammus beleheri), mely kontrasztos színezetű, erős vörös fejszíne a kopoltyúfedőt is meghaladja, míg kontrasztosan elkülönülő farksávozásából a középső csík szinte egyáltalán nem mutatkozik meg a testen. Ha ideges, nem mutatja fejszínét kellő impozánssággal, ilyenkor nem több rajta a piros, mint mondjuk a Hemigrammus rhodostomus esetében. A harmadik fajuk a pirosorrú pontylazac (Petitella gerogiae), melynek még kevesebb és gyengébb a fejpirossága, valamint egészen belóg a farkcsík a testébe. Ő az egyik legnehezebben gondozható fajuk.

Száraz tápot csak kiegészítés gyanánt kapjon ha lehet, mivel kondíciójának és színeinek megőrzésének érdekében az élő és fagyasztott tápok a legjobbak. Ezek közül persze nem válogatós, sokféle megfelel számára.

Tenyésztésük csoportosan is nagyon jól megoldható, 5-6 egyedet nemenként nyugodtan kitehetünk. Használjunk ikrarácsot és jávai mohát is! A víz minél lágyabb legyen, lehetőleg 0-2 Nk°, és 6 körüli savasságú. Bőséges élő eleséget kapjanak a szülők a megelőzendőkben. Égertoboz, tőzeg, Tebang-levél is használható. Amennyiben nem szeretnénk csapatban ívatni, úgy tartsuk külön a nemeket, és a leginkább betelt nőstényt egy gyönyörű színezetű párral ívassuk. A kishalak 1-1,5 nap alatt kikelnek, és további 3-4 nap kell elúszásukig. Ekkor apró eleséget (pl. papucsállatka) kapjanak, mert még nem képesek a frissen kelt Artemiát elfogyasztani. Néhány nap elteltével persze már az is mehet nyugodtan. Az ikrák és a lárvák fényérzékenyek, elúszásuk után se egyből kapjanak közvetlen fényt, lassan szoktassuk hozzá őket. Ez esőerdei létükből fakad. Gyakori rendszeres vízcserét igényelnek mind a kicsik, mind a kifejlett állatok!