Hemigrammus stictus – Vérfoltos pontylazac

A vérfoltos pontylazac tartása hasonlít a többi dél-amerikai pontylazac tartásához, nem túl problémás hal.

Békés, közösségi halnak számít, akit legjobb 6 fősnél nagyobb csoportban tartani, társhalakul más békés természetű, kisebb termetű halak között válogassunk. Szereti a jól növényesített, de azért tágas kiúszó terekkel ellátott, elmerült gyökerekkel, uszadékfával, sziklával dekorált akváriumot.

A vízét illetően sem túl válogatós, de a jó közérzetéhez, vagy ha a tenyészteni is szeretnénk, biztosítsunk számára lágy, savas kémhatású, 23-26°C-os jól szűrt vizet. Az erős megvilágítás halunkra nincs jó hatással, úgyhogy ezt kerüljük.

Élelmezését illetően egy kissé válogatós, de rá lehet szoktatni a jobb minőségű lemezes- vagy pellettápra, de leginkább az élő eleséget részesíti előnyben, ami lehet mindenféle plankton, Artemia, szúnyoglárva, tubifex (ezekből a táplálékokból a fagyasztott is megteszi).

Tenyésztése viszonylag nehéz. Egy viszonylag kisméretű 45X25X25 cm-es szaporító akváriumot töltsünk fel tőzegen átszűrt, lágy (Nk 1-5), savas vízzel (pH 5,5-6,5), tegyünk bele finomlevelű ívatónövényt (forrásmoha, műnövény, mopsz), a hőmérsékletet állítsuk 28-30°C-ra. Szűréshez állítsunk be egy egyszerű szívacsszűrőt. A tartályt fénytől óvjuk.

A viszonylag fiatal, ivarérett, lehetőleg ivarilag elkülönítve nevelt szaporítandó állományból a legszebb színű hímet és a legteltebb nőstényt az esti órákban helyezzük ki. Az ívás rendszerint a következő reggelen bekövetkezik. Az ikrák megjelenése után a szülőket azonnal távolítsuk el, mert hajlamosak az ikrákat felfalni.

Az ikrák kb. 24-36 óra múlva kikelnek, majd további 3-4 nap múlva szabadon úsznak az ivadékok. Indító táplálékként Rotatoria, vagy egyéb kis méretű élőeleség jöhet szóba, majd ha már eléggé megnőttek, átállíthatjuk őket Artemia naupliuszra vagy mikróra. Nagyon fontos, hogy ebben a korai életszakaszban az ivadék érzékeny a fényre, úgyhogy továbbra is takarjuk a medencét! Kb. 2 cm-esen kezd a farkuk színesedni.