Andinoacara rivulatus – Arany akara

Angol nyelvterületen „Green Terror” néven emlegetik a fajt, mely reprezentálni igyekszik viselkedését. Az akvarisztikában általános szóhasználatban véve az arany akarát agresszív halnak tekinthetjük, bár sügéreknél ez sokszor relatív. Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a sügérek számos faja keményen területvédő hal, a nagyobb termetűek pedig számottevő területet bitorolnak. A természetben óriási víztömegek között ez nem is jelent valós problémát, minden hal megtalálja a maga számára szükséges területeket, és egy nagy tóban vagy folyóban ezek az összterülethez képest sokszor elenyésző méretűek. Az akvárium üvegfalai közé zárt állatoknál azonban már fordul a kocka, ott ugyanis egy leszabályozott méretű, a például bővizű amazóniai folyókhoz képest parányi élettér áll rendelkezésre. Egy fajunkhoz hasonló habitusú sügér könnyedén bitorol 500-1000 liternek megfelelő területet a vadonban, így ha egy 6-800 literes medencében próbálunk meg több kifejlett hímet vagy más nagytestű sügért társítani, problémákba ütközhetünk, kisebb akváriumoknál pedig különösen igaz ez!

Az arany akara kis helyen tartva összeférhetetlen, támadékony hal, társainak nekimegy, ha kiválaszt magának fajtársakat vagy épp más sügéreket, álló nap képes kergetni, tépkedni őket vagy verekedni velük, amivel komoly sérüléseket is tud okozni. Viszont ha biztosítjuk a számára szükséges területeket, azaz a kellő nagyságú medencét, amiben több sügér is tud területet választani magának (és nem egy domináns hal tekinti az egész akváriumot territóriumának), máris csökkenni látszik agressziója, és mégsem lesz olyan „terror” ez a faj. Sügéres akvaristák között gyakori a mondás, így én is csak idézni tudom őket: „Nincs agresszív sügér, csak kicsi akvárium”. Ettől függetlenül számoljunk a ténnyel, hogy a sügérek többsége mintegy személyiséggel rendelkezik és előfordulhatnak nagyobb helyen is összeférhetetlen példányok, akárcsak nyugodt, békésebb egyedek.

Az arany akara igazi dísze lehet medencénknek, ha megfelelőek számára a körülmények. Hacsak nem ezres litermennyiségekben gondolkozunk, kifejlett halakat illetően igyekezzünk lehetőleg egy hímet gondozni csak, bár van rá példa, hogy 800-1200 literben vagy attól nagyobb helyen kialakul a hierarchia és némi kezdeti csatározások után, a domináns hím uralma mellett, több azonos nemű egyed is megfér. Ha valóban biztosítottuk a tágas férőhelyet, akkor más hasonló habitusú, robusztus fajokkal már többé-kevésbé problémamentesen gondozhatjuk. Kisebb csatározások előfordulhatnak, de ha nem vérre menő küzdelmek, nem kell mindig beleavatkozni, hisz a halak el tudják dönteni maguk közt így a hierarchiát.

Medencéjüket érdemes sok kőből és ágakból összeállított búvóhellyel ellátni, hisz az éppen támadásnak kitett példányok menedékéül szolgálhatnak, és a területek kijelölésében és megtartásában is fontos tereptárgynak számítanak. Aljzatnak használjunk apró szemű talajt. Az akarák nem tartoznak a nagyon túrós fajok közé, ez inkább csak ívási időszakban jellemzi őket, de ettől függetlenül kisebb-nagyobb terepmunkákra náluk is számíthatunk. A növényzetet – különösen ikrázáskor – megtépázhatják, gyér vagy növénymentes medencékben szokták legtöbbször elhelyezni az ilyen nagyobb testű sügéreket.

Nem kényes hal a vízminőség tekintetében, de az erős külső filtrálásra, és a tisztán tartott, rendszeresen frissített vízre ügyeljünk. Nem szereti a nitrátos vizet, ezért érdemes rendszeresen vízcseréket végrehajtani. 24-25 °C alatti hőmérsékleten lassabban mozognak, a 25 °C körüli az ideális számukra. Elviselik az enyhén savas és enyhén lúgos vizet is, sőt, az akváriumban tartott példányok vízlágyítást sem igényelnek, középkemény csapvízben még szaporodnak is probléma nélkül. Etetésük sem nagy gond, ugyanis mohón elfogyasztják a száraz, sügérek számára készült pelleteket, granulátumokat. Ezt néhanapján érdemes forrázott növényi anyagokkal, például spenóttal, cukkínivel kiegészíteni, ugyanis alapjában véve mindenevő halakról beszélünk. Tápláléka alapját képezze egyébiránt állati eredetű eleség, kagyló, garnéla, földigiliszta, tubifex, szúnyoglárva, vízibolha, artémia, kishalak. Sokat eszik, és sokat is ürít, ezt a medence tisztán tartásának szempontjából kell figyelembe vennünk.

Ha már van egy összeállt párunk, tenyésztése nem lesz nagyon bonyolult feladat. A párt sose mi válasszuk ki kifejlett halak közül, hanem kiskoruktól nevelt csapatból összeálló párral dolgozzunk. A tenyésztésre szánt halakat különítsük el egy kb. 200-250 literes, jól szűrt, tiszta vizű medencében. A tartási értékek a vízminőséget illetően ide is érvényesek, csapvízben ívathatóak, esetleg érdemes 1-2 °C-t emelni az alap tartási hőmérsékleten, 26-26,5 °C teljesen megfelelő nekik. Ikráikat jellemzően előzetesen megtisztogatott lapos kőre, cserépre, ritkán gödörbe helyezik. A pár együtt gondoskodik utódairól, mind a hím, mind a nőstény kiveszi részét az ikrák keltetéséből és a porontyok felneveléséből. A fajra szinte sosem jellemző durva agresszió a szülők között ivadéknevelési időszakban. Társas akváriumban történő ívás esetén mihamarabb vegyük ki az ikrákat, mert olyankor komoly csatározások történhetnek a szülők és más halak között, itt is különösen igaz, hogyha szűkös a hely. Az ikrák mennyisége 2-300-tól akár még 600-ig is terjedhet. A kelési idő 3-4 nap, a szabadon úszáshoz és táplálékkereséshez kb. egy további hétre van szüksége a lárváknak. Frissen kelt artémiával indíthatóak, később ha sok hely és rendszeresen frissített víz adott, növekedésük felgyorsul és etethetjük őket például aprított tubifexel, de még száraz tápokon is felnevelhetőek. A szülők féltő gondoskodással terelgetik és tartják egyben ivadékaikat, nagyon jó szülők, érdemes minél tovább együtt hagyni őket. Ügyeljünk a szétnövésre, a fejlődésben lévő halak között a megerősödő példányok, különösképp a hímek terrorizálhatják gyengébb társaikat.

Az arany akarákat gyakran sajnos túl kicsi helyen tartják, nem megfelelően társítják, és ilyenkor valóban vadak lehetnek, de kellő hely és végiggondolt tartási körülmények mellett számos tapasztalat mutatja, hogy szűnik az agresszió, és kifejezetten szép éke az akváriumnak e pompás színekben ragyogó sügér. Éppen ezért elterjedt az akvarisztikában, különösen az amerikai sügérek szerelmesei között, komolyabb amerikások között tán alig akad olyan, akinek ne lett volna már dolga ezzel a fajjal vagy ne tartozna a számára kedves fajok közé. Ha viszont nincs még kellő tapasztalatunk a sügértartás terén, akkor kezdőként ne egyből ezt a halat vigyük haza a kereskedésből.