Mikrogeophagus ramirezi – Pillangó törpesügér

LATIN NÉV

Mikrogeophagus ramirezi

CSALÁD

Cichlidae

MÉRET

5 cm

°C

25,0-27,0 °C

°pH

5,5-7 pH

°Nk

0-10 Nk

HELYIGÉNY

80 liter

VISELKEDÉS

ragadozó, társas

TÁPLÁLÉK

élő eleség

HOL TARTÓZKODIK?

alsó és középső szint

ÉLETTARTAM (év)

3-4 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

nem értékelt

Külalak és jellegzetességek leírása

A test viszonylag magasnak hat, elsősorban a többnyire egyenesen tartott, magas hátúszó miatt. Oldalról nagymértékben lapított; a fej rövid, az orr legömbölyített tompa, a szájnyílás nagyon kicsiny és végállású. A homlokvonal meredeken fölfelé ívelődik. A hátúszó 2. 3. és 4. kemény sugara mindkét ivaron, de különösen a hímen feltűnő módon megnyúlt lehet. A leghosszabb a 3. sugár; egyes hímeké eléri a 3 cm hosszúságot is. Ezeket az úszósugarakat izgalmi állapotban — az egész úszóval együtt — mereven kifeszített állapotban tartják. Hosszúság: a hímé 6-7 cm, a nőstényé 5 cm. Színezet és ivari különbségek: A faj feltűnő és nagyon finom színezésű, különösen az oldalak és úszók türkizkék pontsorai láthatók jól. A nemeket néha igen nehéz megkülönböztetni, minthogy színezetük között alig van különbség. Néha a nemek még a viselkedés alapján sem különböztethetők meg, mert a nőstények elég sokszor hímek módjára viselkednek. A nőstény általában kisebb, úszói kevésbé szépek, s az első hátúszó sugarai nem hosszabbodtak meg (ami egyébként a hímen is előfordulhat), vagy nem érik el a hím testhosszát. Izgalmi állapotban és ívási időben viszont a nőstény ismertető jele kárminvörös hasfolt, amely a hímen vagy teljesen hiányzik, vagy csak halványan látszik. A figyelmes gondozó azonban némi gyakorlattal világosan meg tudja majd különböztetni az állatokat. Röviddel az ikrázás előtt a nőstényen genitális szemölcs képződik.

Tartása és tenyésztése

A faj felfedezői, Ramirez és Blass importőrök és gyűjtők (1948) lelőhelyként Venezuela délnyugati részének egyik folyóját nevezték meg, pontosabb adatokat nem közöltek. A származáshely körül több vita alakult ki, mert dr. Lüling, a bonni König Múzeum ichthyológusa a halat a fenti lelőhelytől több ezer kilométer távolságra, Bolíviában is megtalálta. A Rio Madeira déli vízgyűjtő területén fogott állatok közül Lüling egy kb. 7 cm hosszú hímet Meinken rendelkezésére bocsátott, aki azt egyértelműen az A. ramirezivel azonosította. Bolíviában Santa Cruz környékén további lelőhelyek találhatók. Valószínű azonban, hogy a faj óriási területen él, mert időközben az Orinoco folyamvidékének nyugati részén való előfordulása szintén bebizonyosodott.

Schott Kolumbiában a Rio Yucaóban, Bogotától 300 km-nyire keletre szintén kifogta a hal néhány példányát. A Caracasban (Venezuela) lakó Paul E. Fischer kijelentette (1968), hogy bármikor hajlandó az Orinoco vízgyűjtő területének északnyugati részén való előfordulásokat bizonyítani.

A "ramirezi" rendkívül tetszetős, tarka és mozgékony, mint egy pillangó. Igénytelen és békés, de rövid életű és betegségekre hajlamos. Hőmérséklet 22—24, tenyésztéskor 30 °C. Közvetlen napfényben jobban érzi magát. Általában csak kisebb élőeleséget fogad el, kiegészítésül és kisebb mennyiségben szárazeleséget is fogyaszt. Célszerű fiatalabb állatokat beszerezni. A kifejlett példányok valószínűleg érzékenyek más összetételű vízbe való áttelepítésre. A faj viselkedése nagyon érdekes. Mindig ugyanazon a helyen tartózkodnak, amelyet kissé lefelé hajló testtel és mereven megfeszített úszókkal úgy védelmeznek, hogy rejtekhelyükről rajtaütésszerűen rátámadnak a betolakodóra. Ebből tipikus imponáló és fenyegető mozdulat fejlődik ki, amely mindkét oldali támadásból és visszavonulásból tevődik össze („hintázás”). Az ivadékgondozásban egyedileg a két ivar részvétele eltérő. Egyszer mindkét szülő törődik az ivadékkal, s váltják egymást, másszor vagy csak a nőstény, vagy csak a hím végzi a gondozást. Az állatok szaporodása megkívánja a lágy, enyhén savanyú kémhatású vizet, de közepesen kemény vízben is sikerült már a szaporítás. A tenyésztésben túlságosan fiatal, de esetleg túlságosan öreg párok használata nehézségeket okozhat. A túlságosan fiatal párok ivadékgondozása hiányos szokott lenni.

A gondozás igen sokszor csak az utódok kibúvásáig tart; az aljzatról való leválás után felfalják az embriókat. Így előfordulhat, hogy többszöri költést egymás után felfalnak; aztán egyszerre csak felnevelik a következőt. A peték enyhe szellőztetés esetén a szülők nélkül is kikölthetők. Nieuwenhuizen szerint a víz hőmérsékletének nagy hatása van a peték kikelési idejére. 30 °C-on az utódok már 36 órával később kibújtak, 6 nap múlva elúsztak, 28 C°-on a megfelelő értékek 52 óra és 7,5 nap, 25 °C-on 72 óra és 10 nap voltak. 24 °C-on 11 nap is eltelt, mire az ivadékok szabadon tudtak úszkálni. Eleséghiány esetén megtehetjük például, hogy a kibúvás, azaz az első etetés időpontját kitoljuk. Naupliuszokkal való etetéskor (azok erősen fototaktikusok, vagyis a fény felé törekednek) ügyelni kell arra, hogy az egész akvárium egyenletesen ki legyen világítva, mert a fiatal ramirezik inkább a sötétebb helyeken tartózkodnak, s nem találnak maguknak táplálékot, ha a táplálékállatok a legvilágosabb helyeken gyűlnek össze.

A jól összeillő párok rendkívül termékenyek; óvakodjunk azonban attól, hogy túlságosan gyakran használjuk őket tenyésztésre. Ajánlatos az utódok között gondos kiválogatást végezni. A faj valószínűleg könnyen degenerálódik. Más Apistogramma fajtól feltűnően eltérő viselkedésűek.

H. Frey

A ramirezi a kereskedelemben magához képest túlontúl egyszerűnek beállított hal, mármint tartásának tekintetében. A ramirezi összetett gondozású faj. Egy átlag társas akváriumban is tartható, de általában a megvásárlástól számított fél évet jó, ha eléri. Ezért terjedt el róla, hogy rövid életű hal. Pedig ez nincsen így...

Ha azt szeretnénk, hogy ramijaink pompázzanak és több évet is éljenek, gyakorlatilag diszkoszhalas körülményeket kellene biztosítani, ha nem is annyira komolyan véve, de igényesen kellene gondozni.

Gyakori, legalább heti 1-szeri részleges vízcsere fontos lenne... Erős (de nem áramlásban, hanem biológiai lebontásban!) szűrőt igényel, külső szűrő célszerű. A jól beállt víz is fontos lehet, ha hosszú életet szánunk neki, ezért sem jó a kis akvárium.

Lágy víz! Fontos fajunknál. Semmivel sem igénytelenebb mondjuk egy Apistogrammánál e tekintetben, csak egyes fajoknál tűrőképesebb. Tenyésztéshez és eredményes tartáshoz viszont szükséges, méghozzá savasabb vízzel. Célszerű égertoboz, Tebang-levél használata, tompított megvilágítás, sötét aljzat dús és úszó növényzet, búvóhelyek használata.

Nagyon-nagyon fontosak a nyugodt, békés társak!!! Zsúfoltságot rosszul viseli. Célszerű hasonló származású halakkal társítani, lazacokkal és talajlakó békés harcsákkal. Csak nagy akvárium esetén társíthatjuk más törpesügérekkel, vitorláshalakkal. Csak néhány faj kerüljön mellé ha igen-igen jót akarunk. Mondjuk két max. 3 féle lazaccsapat, egy csapat páncélosharcsa és pár algázó, az akvárium méretéhez igazítva.

Békés és jól társítható, nem agresszív halak amúgy.

Nem kell félni tőle, de ezek alapján igazítsuk tartási körülményeit!

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

Venezuela és Kolumbia folyói. (Az Orinoco középfolyásának nyugati mellékfolyói.)

Egyéb elnevezések

syn: Apistogramma ramirezi, Papiliochromis ramirezi.

Eng: Butterfly cichlid, Dwarf cichlid, Ram, Ram cichlid.

Egyéb köznevei: Sommerfuglecichlide, Ramirezi, Perhoskirjoahven, Südamerikanischer Schmetterlingsbuntbars, Pielegniczka ramireza.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Amerika
Dél-amerika
Guyanák
Orinoco
Biológiai jellemzők:
Testmérete: kicsi (0-5 cm)
Viselkedése: békés
Viselkedése: kissé agresszív
Aktivitása: közepesen aktív
Táplálkozása: ragadozó
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: átlagos (kb. 3-6 év)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz kémhatása: savas (6pH alatt >)
Víz kémhatása: félsavas (6-6,5 pH)
Víz kémhatása: normál (6,5-7,5 pH)
Víz Német keménységi foka: igen lágy (0-5 Nk°)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Víz színezete: átlátszó
Víz színezete: barna
Víz színezete: fekete
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: közepes (50-100 liter)
Kedvelt vízmozgás: közepesen áramló
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: átlagosan beültetett

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

Felhasznált irodalom, források feltöltése folyamatban.

Katalógusba került:

2008-05-14

Frissítve:

2013-11-12 07:11

Katalógus ID:

No. 4210


https://akvaristalexikon.hu/akvariumi-halak/sugerfelek/amerikai-sugerek/mikrogeophagus-ramirezi.html

Kategória választó

Elevenszülő fogaspontyok (43) | Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Ikrázó fogaspontyok (38) | Harcsafélék (103) | Sügérfélék (116) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (59) | Labirintkopoltyús halak (36) | Csíkfélék (35) | Egyéb édesvízi halak (34) | Hidegvízi halak (24) | Hazai halak (15) | Kalászhalak (21) | Brackvízi halak (12) |

Amerikai sügérek kategória fajböngésző

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.