Trichopodus leerii – Gyöngygurámi

A gyöngygurámi mára könnyen tartható, kezdők számára is alkalmas akváriumi hallá vált. A kereskedésekben megvásárolható példányok beakvarizált, generációk óta tenyésztett állatok, amik jól hozzászoktak az akváriumi körülményekhez. Mivel kifejletten elérik a 12 cm-es testhosszt is, 100-150 liternél kisebb akváriumba ne kerüljenek. Könnyedén társíthatóak, hiszen az apróbb termetű halakat sem bántják, teljesen békések. Az egyik legbékésebb természetű gurámifaj! Arra ügyeljünk, hogy olyan faj ne kerüljön vele egy akváriumba, ami csipkedné érzékeny tapogatóit (pl.: szumi), vagy amik gyors mozgásukkal, aktív életmódjukkal zavarnák a nyugodt gurámikat. Lassú mozgású, sőt, néha egészen félős halak.

Akváriumát ültessük tele vízinövényekkel, szívesen bújik meg a levelek között, ha megijed. Emellett ágakkal is dekorálhatjuk akváriumát, vagy az aljzatra is szórhatunk faleveleket. Színei akkor érvényesülnek igazán, ha tompított fény éri őket, ezt úszónövényekkel idézhetjük elő, de sötét háttér előtt is nagyon mutatósak. A tenyésztett példányok számára a 25-27 °C hosszú távon is ideális hőmérséklet, és a semleges kémhatású lágy-középkemény vízben, akár csapvízben is jól tarthatóak. Arra ügyeljünk, hogy 23 °C alá ne süllyedjen semmiképp a hőmérséklet, mert a hideg vizet nem viselik jól. A vadon élő gyöngygurámik, ennélfogva a vadon befogott példányok ennél sokkal kényesebbek. Ha igazán szép és erős példányokat akarunk nevelni, akkor a tenyésztett állatoknak is érdemes olyan közeget biztosítanunk, ami élőhelyüket jellemzi. A vadon élő gyöngygurámik lassan folyó vizek lakói, melyek kimondottan lágy és savas kémhatásúak. Elöntött rizsföldekre más gurámifajoktól eltérően csak elvétve tévednek. A vízkeménységet érdemes 5-7 nk alatt tartani, a kémhatás akár 4,5-5,5 pH is lehet! 27-28 °C ideális számukra. A víz szinte mindig barnásvörös, sötétbarna vagy egyenesen fekete, ami a beoldódó huminsavaknak köszönhető. Ezt modellezhetjük tőzegen való átszűréssel, falevelek behelyezésével is. Az esőerdőben folyó vizek nemcsak a savak miatt sötétebbek, hanem a fák is árnyékot tartanak, ezért nem ajánlott az intenzív világítás. Az alábbi körülményeket szigorúbban venni a vadonfogott gurámiknál érdemes, a nálunk elérhető halak ennél sokkal szélesebb spektrumhoz szokottak, de kárukra nem válik a természetes közeg leutánozása.

Nem kimondottan érzékeny faj, de néha hajlamos egyes betegségekre. Hűvös vízben könnyen megtámadja a darakór, illetve a Távol-Keletről érkező importhalak jelentős hányada fertőzött lehet Lymphocystis vírussal vagy Mycobacteriumok által okozott gümőkórral. Ne válasszunk lesoványodott, apatikus halat, vagy olyan példányt, melynek úszói lazán lógnak, esetleg csak a sarokban gubbaszt. Etetése nem bonyolult feladat, hiszen a legtöbb műeleséget elfogadja. Szájuk viszonylag kicsi testükhöz képest, érdemes lemezes táppal etetni őket. Igazi szépségüket azonban akkor nyerik el, ha rendszeresen megkínáljuk őket élő planktoneleséggel, artémiával.

Szaporításukhoz nagy méretű, legalább 60-70 literes akváriumra van szükség. Ezt mindenképpen lágy vízzel töltsük fel, amit 28-29 °C-ra fűtünk. Egy ikrákkal teli nőstényt helyezzünk ki egy impozáns színeket mutató hím társaságában. A medencébe tegyünk bőségesen vízinövényeket, leginkább felszínen úszókat, melyeket a hím felhasználhat a habfészek építésében. Nem jeleskednek a fészeképítésben, sokszor hevenyészett, laza, akár darabokra eső fészket készítenek, sőt, esetenként a habfészeképítés elmarad. A medencét érdemes részlegesen újsággal, kartonpapírral takarnunk, hogy árnyékot tartsunk a halaknak, modellezve élőhelyüket. A tenyésztő akvárium fedele záródjon pontosan, megakadályozva a hideg levegő beáramlását, ami a leendő kishalak labirintszervének fejlődését súlyosan károsíthatja. Az ívás során a rokon fajoknál szokott módon a hím átöleli a nőstényt, és egyből megtermékenyíti a kipréselt ikrákat. A hím jellemzően ekkor agresszívebbé válik a nősténnyel, az ívás után mindkét szülőt eltávolíthatjuk. A kelés jellemzően 1-1,5 napon belül megtörténik, és két nap múlva az utódok már szabadon úsznak, szikzacskójuk felszívódott. Eleinte csak nagyon apró táplálékot képesek elfogyasztani, mint a papucsállatka, rotatória, főtt tojássárgája, de néhány napon belül nem jelent gondot az artémia naupliák fogyasztása sem. Naponta többszöri, bőséges etetést és tágas helyet igényelnek, hogy elkerüljük a szétnövést. Nem ritkaság az akár 700 utódból álló szaporulat sem.

Természetes állományai csökkenő tendenciát mutatnak, legfőképp élőhelyének megszűnése, emberi beavatkozások, fakitermelés végett. A becslések szerint a következő néhány évtized során egykori lelőhelyének több, mint 30%-a eltűnik. A már fogyatkozó állományok és a várható további csökkenés miatt az IUCN Vörös Listája mérsékelten fenyegetetté nyilvánította a fajt, ami felveti a veszélyeztetetté válás kockázatát.