Anubias gracilis – Nagy vízilándzsa

Kezdők számára is ajánlott, erős és ellenálló növény. Egyáltalán nem kényes, így a legtöbb akváriumtípusba alkalmas. Víz alatt és fölött is életképes, akárcsak a természetben, ennélfogva akváriumban és paludáriumban is gondozhatjuk. Viszonylag kevés fénnyel is beéri, így egy átlagos társas medencébe is kitűnően alkalmas. A víz kémiai összetételével szemben sem támaszt nagy követelményeket, és még csak külön tápozást sem igényel (bár ha néha adunk az akváriumhoz némi tápoldatot, vagy a növény gyökereihez táptablettát, akkor elősegíthetjük a növekedését, leginkább a vaspótlásra kell figyelni).

Afrikai sügérek mellett is szívesen tartják, a legtöbb hal nem bántja kemény leveleit. A levélzet keménységén kívül még kalcium-oxalát raktározással is elősegíti a védelmet, ami rosszízű (nagy mennyiségben mérgező). Tányér- és fejenálló lazacokkal, tiofil márnákkal ne tartsuk együtt, mert ők még az Anubiasokban is képesek kárt tenni. Középső-hátsó régióba ültessük.

Gyöktörzsét nem szabad a talajba beásni, eltemetni, mert könnyedén elrohad, s ezáltal növényünk elpusztul. Érdemes egy kővel lefogatni, vagy damillal valamilyen tereptárgyhoz rögzíteni. A növény gyökerei idővel beszövik az aljzatot vagy a tereptárgyat, ami lehet szikla vagy valamilyen uszadékfa egyaránt, rögzítve ezzel a növényt. Viszonylag lassú növekedésű, jó esetben is csak maximum féltucat levelet ad egy évben. Levelei hajlamosak az algásodásra.

Szaporítása leginkább a hajtások leválasztásával történhet, ha már van olyan fejlődő növényke a rizómán, amin legalább 4-6 levél megtalálható, egy éles pengével, növénymetsző ollóval levághatjuk, s önállóan elültethetjük. A vízinövény-kertészetek is általában így, vegetatívan szaporítják, de néha hallani szövettenyésztéses módszerekről is.