Anubias hastifolia – Hosszúszárú vízilándzsa

Szívós, egyáltalán nem kényes növényfaj. A természetben rendelkezik submers és emers alakkal is, ennélfogva mind akváriumokban, mind paludáriumokban kiválóan gondozható. Kezdőknek is ajánlott növényfaj, alacsony igényei miatt a legtöbb akváriumba kiválóan megfelel.

Külön tápozást általában nem igényel (bár ez elősegíti növekedését), közepes megvilágítással is bőven beéri. Néha érdemes némi vasat pótolni medencéjébe. Levelei néhány ritka kivételtől eltekintve ellenállnak a legtöbb halnak, mivel akárcsak más vízi és szárazföldi rokonai, kalcium-oxalát kristályokat raktároznak a levelek, amik rossz ízűek, sőt, nagy mennyiségben akár mérgezőek is lehetnek, éppen ezért a halak nem bántják azokat. Emellett kemény levelekkel rendelkezik. Gyakran ültetik afrikai sügérek medencéibe is, de a tányér- és ugarlazacoktól óvjuk!

Rizómáját tilos a talajba eltemetni, ugyanis akkor az hamar tönkremegy, elrothad, az egész növény pusztulását okozva ezzel. Bevált rögzítési módszer, ha vékony damillal vagy más kötözőanyaggal tereptárgyhoz (szikla, gyökér) rögzítjük, vagy egyszerűen ültetéskor az aljzat felszínére helyezzük a rizómát és egy közepes-nagyobbacska követ teszünk rá nehezéknek, ami nem engedi, hogy felemelkedjen. A gyöktörzsről fejlődő zöld színű gyökerek rövidesen belenőnek az aljzatba, s lent tartják a növényt.

Növekedési üteme lassú, nem hoz túl sűrűn új leveleket. Lassabb fejlődése miatt a levelek hajlamosak az algásodásra, megjelenhetnek rajtuk ecsetalgák és pontalgák is. Szaporítani tőosztással lehet, ha megjelennek a gyöktörzsön leválasztható, önálló kis növénykék, akkor egy éles penge, olló segítségével külön vehetjük őket. Ahhoz, hogy a leválasztott kis növény is optimálisan fejlődjön, érdemes akkor levágni, ha már legalább 4-5 levéllel rendelkezik.