A kategóriában 15 bejegyzés található

Kategória leírása

Az Indoausztrál régió növényei

Ázsia és Ausztrália növényvilága rendkívüli változatosságot tudott elérni, ugyanis egymással szöges ellentétben álló földrajzi területek fekszenek e kontinenseken. Sivatagoktól esőerdőkig, óriás hegyvidékektől beláthatatlan pusztákig. Akváriumi növényeink döntő többsége minden bizonnyal Ázsia - Ausztrália - Óceánia világából kerül ki, különösen a kisebb, DK-ázsiai szigetek, szigetvilágok rendelkeznek a fajok nagy sokszínűségével, hisz ahány külön kis világ, annyiféle evolúciós lépés.

Oly gyönyörű növényeket kaptak az akvaristák e régióból, mint a Nymphaea - tündérrózsákat, Hygrophila és Nomaphyla genus üdezöld tagjait, de akár az ambúliákat, vízibambuszokat vagy épp a jávai mohát is említhettem volna.

Azonban tán a legismertebb, hatalmas növénycsoport dél-délekelet ázsiai elterjedéssel a Cryptocoryne genus. Máig fedeznek fel újabb és újabb fajokat közülük, majd' az egész szigetvilágban megtalálhatóak különböző formáikban, s mindemellett remek akváriumi növények.

Az alábbiakban egy bőséges leírás olvasható a megboldogult Dr. Lányi György tollából:

A Cryptocoryne-vízikelyhek

Délkelet-Ázsiában széltében elterjedt mocsári növények a vízikelyhek. E trópusi nemzetségből több mint 70 fajt ismerünk, ezekből azonban eddig nem túl sok terjedt el az akvarisztikában. A talajban kúszó, többszörösen elágazó erős gyökértörzsük van, amelyből rövidebb-hosszabb nyelű, lándzsás levelek fejlődnek. A mindig épszélű levéllemez formája fajonként - sőt a környezetviszonyok szerint még egyazon fajon belül is - a keskeny fűszerű vagy a hosszú lándzsás alaktól a széles tojásdad vagy kerekded-szíves alakokig igen változatos. Színük a világostól a sötétzöldig, a barnás fényűtől a kékeszöldig terjed, míg a levél fonáka gyakran pirosas.

Szobaakváriumokban többnyire állandóan submers formában nevelik. A trópusi paludáriumokban azonban sekély vízborítással emers levelek fejlődnek, minthogy hazájukban a száraz időszakban csak levéltövük áll vízben. A víz fölé emelkedő emers levelek durvábbak, némely fajon alakban is eltérnek a submersektől. Igen jellegzetes a virágzatuk. A tulajdonképpeni, virágok a színes fedőlevéltől takarva, az általa képzett kehelyben húzódnak meg, mégpedig alul a női virágok, s felettük hosszú nyélen a hím virágok. Sok fajuk csak emers módon nevelve hoz virágzatot, de egyesek submers formában is virágzanak.

Az utóbbiak virágzata gyakran a víz színe fölé emelkedik. A megtermékenyítés önbeporzással vagy apró rovarok közvetítésével történik; ezeket a színes fedőlevél csalogatja oda, majd a kehely síkos fala csúsztatja a mélyen ülő nőnemű virágokhoz. Mikor a kis rovar a virágnyélen felfelé igyekszik, - a testére tapadt virágporral megtermékenyíti a női virágokat. A magvak egy része már a terméscsomóban kicsírázik, s így e növények "elevenszülőknek" tekinthetők.

Valamennyi Cryptocoryne - trópusi mocsári növény lévén - 24-30 C°-ot igényel. Kedvelik a lágy, enyhén savanyú vizet; a túl kemény víz pusztulásukat okozhatja. Submers és emers módon egyaránt tarthatók. Talajágyként az agyaggal kevert, durva szemcséjű folyami homokot kedvelik, amelyet kevés kifőzött és kinyomkodott tőzeggel még lazábbá teszünk. A jól felmelegedett talaj az erős gyökérzet miatt megfelelő mély legyen: a kisebb fajoknak 6-8, a közepeseknek 10 cm, a nagyobbaknak pedig ennél is mélyebb.

A Cryptocorynéket a lehető legritkábban ültessük át, mert nehezen gyökeresednek, kényes gyökerük az átültetéskor gyakran megsérül, s a növények fejlődése megakad, sőt nem ritkán leveleik az átmenetileg szünetelő táplálékfelvétel miatt pusztulni kezdenek. Emers töveket vagy csak fiatal kortól, fokozatosan emelt, de a levelek lemezét a levegőn hagyó vízoszloppal, vagy a már submersen gondozott tövek vízborításának lassú csökkentésével lehet létrehozni, hogy a növények a változó feltételekhez fokozatosan alkalmazkodni tudjanak. Csaknem mindig a gyökérindán fejlődő fiatal növényekről szaporítjuk, amelyek idővel az indáról leválaszthatók. Csak a C. ciliatán fejlődnek az akváriumban is a termésből kicsírázó növénykék. A vízikelyhek erős megvilágítást nem igényelnek, de a szórt fényt erőteljesebb fejlődésükkel hálálják meg. Igen ügyeljünk viszont arra, hogy levéllemezük el ne algásodjék, mert a levélen ülő algatelepek, főleg a bársonyos bevonatú kékalgák a levelet, majd az egész tövet megfojtják.

A vízikelyheken nem ritka jelenség, hogy a növények - látszólag minden külső ok nélkül - hirtelen pusztulni kezdenek. Eleinte csak a levelek szövete válik üvegszerűvé vagy lyukacsossá, később a levelek sárgulva rothadásnak indulnak, majd az egész növény elpusztul. Az akvaristák "Cryptocoryne-betegségnek" nevezik ezt, valójában azonban a növény életében hirtelen bekövetkezett életkörülmény-változás reakciója, a növény élettani sokkja. Ilyen élettani zavart idézhet elő az átültetés is a hajszálgyökerek szinte elkerülhetetlen megbolygatása által, amely a tápanyagok felszívódását egy időre megszünteti, s ez a levéllemez elrothadásához vezet.

Hasonló tünet szerint pusztulhatnak el a levelek a víz vegyi összetételében bekövetkezett hirtelen változás miatt is (pl. amikor az addig csapvízben tartott Cryptocorynék medencéjét esővízzel töltjük fel). Ilyenkor az előidéző fő ok: az ozmotikus nyomás hirtelen megváltozása. A vízikelyhek levélrothadásának másik gyakori esete a magas nitrogénkoncentráció okozta levélmérgeződés (pl. túl sok állati szervezet jelenlétekor), ugyanis a Cryptocorynék csak alacsonyabb koncentrációban viselik el az anyagcseretermékeket. A medence vizének részleges kicserélése javíthat a helyzeten. A rothadásnak induló levelek szövetében mikroszkóppal mindig találhatunk rothasztó baktériumokat, amelyek azonban csupán másodlagos okozói a levélpusztulásnak.

A Cryptocoryne-levelek hirtelen bekövetkező elrothadásának a nyomelemek kimerítéséből adódó hiánybetegségen kívül fertőző formája is van, amikor a levélszövet elhalását parazita baktériumok, vírusok, avagy sugárgombák (Actinomycetes) idézik elő. A fertőzött növényről átvihető betegségformáról, annak kórokozóiról és gyógyításáról bővebbet még nem sikerült kideríteni. A Cryptocoryne levelek lyukasodását, különféle gombák okozzák. A mikózisnak (negeosis) nevezett betegség úgy lokalizálódik, hogy a növényen a megtámadott hely körül kérges réteg képződik, e szövetrész felbomlik és a kérges gyűrűből kiesik. A levéllemez épen maradt része a lyukasodás után tovább él.

A vízikelyhek levélrothadását a medence vizéből felhasznált biogén elemek - különösen a vas, magnézium és foszfor - hiánya okozta klorózis is előidézheti. Ilyenkor a levelek csak erezetük mentén őrzik meg sötétebb zöld színüket, egyébként lemezük halványzöld vagy sárga színű. Az akváriumban (amely lényegében törpe biotóp) a Cryptocorynék - különösen ha nagyobb tömegben vannak jelen - hamar kimeríthetik az élettani szempontból oly fontos nyomelemeket. Ebben az esetben nyomelemes növénytápoldattal vagy a víz részleges, esetleg teljes felújításával segíthetünk a bajon. A Cryptocorynék klorózisának kórokozója egyébként - akárcsak a szárazföldi növényeknél - vírus is lehet.

Dr. Lányi György

Ismertebb fajok: C. albida, C. affinis, C. alba, C. annamica, C. aponogetifolia, C. auriculata, C. bangkaensis, C. crispatula var. balansae, C. beckettii, C. bogneri, C. bullosa, C. ciliata, C. cognata, C. consobrina, C. cordata (blassii), C. cordata 'Rosanervig' , C. coronata, C. crispatula var. crispatula , C. crispatula var. flaccidifolia, C. crispatula var. sinensis, C. crispatula var. tonkinensis, C. cruddasiana, C. decus silvae, C. dewitii, C. cordata var diderici, C. edithiae, C. elliptica, C. ferruginea, C. fusca, C. cordata grabowskii, C. griffithii, C. hudoroi, C. ideii, C. jacobsenii, C. keei, C. ciliata var latifolia, C. lingua, C. longicauda, C. minima, C. moehlmannii, C. nevellii , C. noritoi, C. nurii, C. pallidinervia, C. parva, C. pontederiifolia, C. purpurea, C. pygmaea, C. retrospiralis, C. schulzei, C. scurrilis, C. crispatula var. sinensis, C. sivadasanii, C. spiralis var. cognatoides, C. spiralis, C. striolata, C. thwaitesii, C. uenoi, C. undulata, C. usteriana, C. versteegii, C. vietnamensis, C. villosa, C. walkeri, C. wendtii, C. x timahensis, C. x willisii, C. yujii, C. zaidiana, C. cordata var. zonata, C. zukalii.