Cryptocoryne affinis – Hartel vízikelyhe

Helytelenül “Cryptocoryne haerteliana” néven terjedt el, mely szinonimája. Megnevezését Härtel német díszhaltenyésztőről kapta. Először 1938-ban került Szingapúrból Európába – anélkül, hogy tulajdonképpeni elterjedési területét közölték volna. Még az 1900-as évek közepén ez a faj volt “A” Cryptocoryne, melyet széles körben ismertek és tartottak. Manapság a kereskedelemben ritkábban fordul elő, ez annak köszönhető, hogy vannak olyan rokon fajok, melyek emers módon könnyebben szaporíthatóak (ahogy azt sok vízinövény-kertészet alkalmazza).

Härtel vízikelyhe valamennyi vízikehely közül az egyik leghálásabb, mert kevés fénnyel is beéri, s gazdagon hoz indáin új hajtásokat. Így kedvező körülmények között az egész medencét benőheti. Közkedveltségét csak fokozza pompás levélszíne. Optimális számára a lágyabb, enyhén savas víz, de keményebb (pl. vezetékes ivóvízben) vízben is jól megvan. Külön tápozást nem igényel, bár meghálálja, ha gyökereihez némi tápsót juttatunk, például ültetés előtt. Még keményebb vizű medencében is könnyen hoznak virágot. Állóképességét igazolja, hogy a Cryptocoryne affinis és több más Cryptocoryne-faj meghonosodott és gazdag vegetációt alkot az egri trópusi vízinövény-kultúra kemény, meszes vizében. Az itteni Cryptocoryne-tövek gyakorta szépen virágoznak is.

A Cryptocorynek többségét az átlagos társas akváriumi halak nem bántják, ezért is tökéletes egy vegyes medence előtéri növényének. Viszont ha új medencébe kerülnek, vagy hirtelen vízminőség-változás történik, ledobhatja leveleit, de ha stabilizáljuk a körülményeket és megszokta akváriumát, akkor szépen visszanőhetnek. Terebélyes gyökérhálózatot növeszt, amin rengeteg új hajtást hoz, ezeket megerősödésük (legalább 4-5-6 levél legyen rajtuk, és pár gyökérkezdemény) után különválaszthatjuk és tetszőleges helyre elültethetjük, de persze hagyhatjuk az anyatövön is, így szépen benőhetnek egy adott területet.