Eichhornia crassipes – Lila vízijácint

2016-tól fogva Magyarországon (és az egész Európai Unióban) gondozása, tenyésztése és forgalmazása törvényileg tiltott! Ennek magyarázata a durva inváziós viselkedése, mely kiszoríthat őshonos flóraelemeket, ha tartósan képes valahol megtelepedni. Gondozásához a rendelet értelmében külön engedély szükséges.

Kedvelt kerti tavi és akváriumi növény. Ha akváriumban kívánjuk elhelyezni, célszerű fedetlen medencét választani ahhoz, hogy impozáns virágaiban gyönyörködhessünk. Díszhaltenyésztők kedves növénye, ugyanis kiterjedt gyökérhálózata között az ivadékhalak remek búvóhelyre lelnek. Árnyékoló növénynek sem utolsó. A tartási körülmények tekintetében bármely akvárium megfelel számára, ugyanis széles skálán képes elviselni a víz kémiai tulajdonságainak megváltozását, illetve egyéb környezeti feltételeket. Fedett téren tartva gondoskodni kell a megfelelő fényellátásról. A fedetlen akvárium további előnye, hogy leveleire nem csöpög víz, ami hosszú távon előnytelen lenne azok számára.

Kerti tavakban is gyakran látott faj, ennek több oka is van. Egyrészt árnyékoló tulajdonságú, másrészt az algák számára táplálékkonkurenciát jelent, s nem utolsó sorban szemet gyönyörködtető, egzotikus szépségű virágokat hoz. Teleltetni kell, nem fagyálló növény!

Szaporítása magról és hajtásról is történhet, ez utóbbi egyszerűbb. Rendkívül gyorsan fejlődő, terjedő növény, állományát képes kéthetente megduplázni. Ellenálló magjai évtizedekig fejlődőképesek maradnak. Felépítése, életmódja és szaporodási taktikája igazán lehetővé teszi, hogy rendkívül jól kiaknázza a környezet nyújtotta lehetőségeket és opportunista, inváziós fajként terjedjen. Ügyelni kell rá, hogy szabad vízbe ne jusson ki egy hajtása sem a növénynek, elkerülendő az ökológiai károkozást. Sok helyen víztisztításra is használják, ugyanis képes megkötni olyan mérgező nehézfémeket, mint az ólom vagy a higany, és számos egyéb méreganyagot, így szennyvizekben is megél. Kiválóan alkalmas biogáz-termelésre rendkívül gyors szaporodása miatt.

Kedveli a savasabb kémhatású vizet, a sótartalmat viszont nem viseli (gátolja a hatékony klorofilltermelést), brackvízben elpusztul. Szintúgy nem tud megtelepedni olyan helyeken sem, ahol ha csak rövid időre is, de befagy a víz. Ázsiában ételként fogyasztják, orvosságként is hasznosítják, különböző alkaloidokat és terpenoidokat képes raktározni. Csak tiszta vízben termesztett növények alkalmasak fogyasztásra, amiatt, mivel rengeteg mérgező anyagot képesek megkötni. Tövein élő szimbionta Azotobacter baktériumok segítik a hatékony nitrogénmegkötésben.

Terjedése világszerte hatalmas problémát okoz, az egyik legsúlyosabb eset a Viktória-tó, ahol a növény igen nagy mértékben elszaporodott. Új-Zéland az elsők között volt, aki megtiltotta a vízijácint tartását és kereskedelmét, köszönhetően az országukban kialakult ökológiai helyzet miatt. Terjedését magyarázza, hogy természetes ellenségei (különböző rovarfajok) csak Dél-Amerikában őshonosak. Világszerte sok helyen (pl. az USA-ban, a Viktória-tónál) mesterségesen telepítették be ezeket az ízeltlábúakat, hogy segítsenek kordában tartani a vízijácint terjedését.