Elérkeztünk ezévi programunk második cikkéhez is, melyben folytatjuk a zebraharcsa ismertetését. Előző cikkünkben a rendszertani témákról esett szó, és szerintem bőségesen kimerítettünk minden oda tartozó kérdést, hogy őszinte legyek, nem volt nehéz dolgom egy terjedelmes cikket alkotni a faji hovatartozásának témájáról.
Természetes élőhely, biotopitás, célszerű társítási lehetőségek
Természetes élőhely, biotopitás, célszerű társítási lehetőségek.
Most már kissé nehezebb dolgunk lesz. Úgy kellene élőhelyét és biotopitását bemutatnom, hogy közben „nem lövöm le” következő cikkünk témáját, amiben a faj tartásáról fogunk írni. Minden esetre remélem, mindkét cikket sikerül élvezetesre megalkotni.
Viszont mielőtt konkrétan belevágok témánkba, most is meg kell említenem, hogy szerencsésen gyűlnek támogatóink, úgyhogy az elmúlt 1-1,5 hónapban is újabb weblap csatlakozott kezdeményezésünk terjesztőinek körébe!
Hol is él a zebraharcsa?
Fontos kérdés, amit remélem mindenki, minden halfaj megvásárlása előtt feltesz magában. Mint minden más hal esetében, úgy az L46-os harcsánál is különféle befolyásoló tényezőket jelent az, hogy honnan is származik. Nem mindegy, milyen vizet biztosítunk neki, akár a kémhatását, akár a lágyságát-keménységét, akár hőfokát nézzük. Nem mindegy, hogy éppen egy tőzeges aljú mocsarat, egy sziklás tavat, vagy egy nagyon sebes folyószakaszt állítunk be neki (elárulom, egyik sem a legideálisabb…). Nem mindegy az sem, hogy milyen fajokkal társítjuk. Tehát összességében elmondhatjuk, hogy a származás pontos definiálása nem csak biotóp medence beállítása esetén, hanem összességében, és persze minden fajnál egyaránt fontos.
Mint minden más Loricariidae, a zebraharcsa is dél-amerikai hal. Dél-Amerikán belül az Amazonas vízbázisa az elterjedési területe harcsánknak. De aki alaposan utána akar járni a pontos adatoknak, hogy otthonosan rendezze be hala áhított otthonát, az ennyivel nem elégszik meg! Az Amazonas nagyon nagy vízbázist jelent, gondolom, ezzel senkinek sem mondtam újdonságot. Egyaránt előfordulnak a vidékén 20-22 C-os vizek, és 28-32 C-osak is, tehát a folyószakasz pontos meghatározása nélkül, ha csak a vízhőfokot tekintjük is, súlyosat tévedhetünk a teljes, akár 10-12 C-os különbséggel. Egy hűvös vizet kedvelő halat nem ildomos 30 C-ban tartani, míg mondjuk egy meleg vizet igénylő diszkoszhal 20-22 C-ban már elpusztulhat!
De még ennyire sem kell „túldramatizálni” a dolgokat, mivel, hogy az előbbi példámnál maradjak, egyes diszkoszhalak akár 1-2 C-os lehűlést is meglehetősen rosszul viselnek. A vízértékek is különbözőek lehetnek, akár a folyó felső szakaszait nézzük, akár az Atlanti-óceánba ömlő tölcsértorkolatát. Az élőhelyek változatossága is egyaránt jellemzi a szakaszt, pl. a kavicsos gyors folyások vagy a lassan hömpölygő széles folyamszakaszok. Ezek alapján valóban látszik szerintem, miért is fontos, hogy alaposan körülhatároljuk az általunk tartani kívánt hal élőhelyét.
Az Amazonas Dél-Amerika legtöbb országában, még ha csak eredő érként vagy mellékfolyóként is, de jelen van. Viszont a zebraharcsa mindösszesen csak egy ország folyójában él, és az nem más, mint Brazília. Azt mindenképpen tudni érdemes, hogy az Amazonas legfőbb területei szintúgy Brazíliában fekszenek, így még ezen belül is bőven behatárolhatók nagyobb szakaszok is.
A Hypancistrus zebra első számú elterjedési területe az Amazonas egy mellékfolyója, a különböző okok végett sokat emlegetett, ismert Xingu. A Xingu folyó minden bizonnyal az egyik legismertebb Amazonas-mellékág, legalábbis az akvaristák között. Nagyon sok halfajunk származik onnan, és további nagyon sok faj endemikus is ott, mint például a zebraharcsa is. A zebraharcsa szinte kizárólag a Rio Xingu-ból került elő eddig, de egyes feljegyzések tanúskodnak arról, hogy a Pará folyóban is megtalálták…
A Xingu majdhogynem központi helyen fekszik Brazíliában, esőerdei területeken. Van pár nagyobb mellékfolyója is, de ő maga is a fő Amazonas-ágba torkollik. A Xingu folyamán haladva találkozhatunk három jelentősebb vízeséssel is, mint a Martins, a Soledade és a Taquara-vízesések. Jelentősebb mellékfolyói például a bal parton fekvő Iriri, és annak mellékfolyója a Curá, valamint a jobb parton a Pacajá és a R.Fresco. A Xingu folyó 5 kisebb folyó torkolatánál ered, közülük a Ronuro és a Culuene rendelkezik mellékfolyókkal is. Ha szigorúan akarjuk meghatározni, akkor talán a Culuene törzsfolyója jelenti a Xingu alapját eredésekor. A Culuene-be csatlakozik a Culiseu, ami a Ronuroval egyméretű körülbelül. Tehát ahol a Culuene már a Culiseu-val együtt folyik, egy szélesebb folyószakasz kezdődik.
Egy ponton a másik három folyó is táplálja (a Ronuro egybefolyik egy másik folyóval találkozásuk előtt nem sokkal, tehát végül már a 3-ból csak kettő éri el gyakorlatilag önállóan a Xingu-törzsfolyót), és innentől kezdve nevezhetjük igazán Rio Xingunak folyónkat. Nem sokkal később a Paranatuba is belefolyik, hogy még jobban táplálja, majd pedig a már említett mellékfolyóival egyesülve hömpölyög északra, hogy egyesülhessen a hatalmas Amazonassal. 1979 km-es hosszával már nem nevezhető rövid folyónak. Amúgy ha még pontosabban tájolni akarjuk az Amazonashoz viszonyítva, az egyik legkeletebbre fekvő mellékfolyójáról van szó.
A térképen is remekül látszik, pontosan merre is kell keresnünk halunk elterjedési területét. Mivel nem túl magasan fekvő területekről ered, ezért valamelyest lassabb folyású, mint mondjuk az Andokból eredő folyók. Íme, a Xingu-folyó:
Eme csodálatos világban él kedvencünk. Mint már említettem a Xingu lassabb áramlású folyó. Tiszta kék színe az esőerdő szívében varázslatossá teszi. Vize aránylag oxigéndús, és tiszta, nem vegyszerezett, nincs ipari forgalom alá helyezve igazándiból. Sajnos problémák hosszú évek óta vannak a Xinguval, de nem is maga, a folyó miatt, hanem bizonyos érdekek harca és ellenharca miatt; az elvégezni kívánt „fejlesztések” végett. Erről utolsó cikkünkben még bőségesen fogunk írni… Előlegbe annyit, hogy a Xingu, eme gyönyörű csodavilág meglehetősen veszélyeztetett…
Társítás
Konkrétan a Xingu endemikus halfaunájáról majd az utolsó cikkünkben még alaposabban írni fogok, itt elsősorban a zebraharcsa társítási lehetőségeiről lesz szó.
Ha szigorúan véve Xingu-biotópot szeretnénk összerakni, hogy őszinte legyek, nem biztos, hogy a zebraharcsa a legjobb választás. A Xingu élővilágából úgyis csak kevés hal szerezhető be, viszont a beszerezhető fajok közül több is sügérféle, így meglehet, hogy egy panaques-sügéres társítás jobban megállná a helyét. A zebraharcsát szívem szerint nagyobb testű sügérek mellé nem ajánlanám… A Xingu folyóban rengeteg L-es Loricariidae él, tehát egy nagyobb medencében akár többüket is tarthatjuk; csak hogy pár ismertebb fajt említsek: Scobinancistrus aureatus, Peckoltia sabaji, Peckoltia vittata, Baryancistrus xanthellus, Leporacanthicus heterodon, Panaque armbrusteri, és persze sokféle Hypancistrus is, pl.: L066, L333, stb.
Persze nem muszáj többféle algázót társítanunk, hiszen van pár más őshonos hal a Xingu folyóban rajtuk kívül is. Nagyon szép lehet az a 120-150 literes medence, amiben 2-4 zebraharcsa, egy 8-12 egyedes Corydoras xinguensis, egy akár 20 egyedes Moenkhausia heikoi csapat és egy-két pár Apistogramma commbrae vagy Apistogramma xingu él.
Amennyiben nem törekedünk a konkrét Xingu-biotópra, számtalan lehetőség áll fenn, még ha csak egy kevésbé szűk biotópot is állítunk össze; pl.: brazíliai biotóp medence, amazonasi biotóp medence (utóbbin belül is tömérdek variáció létezik). Nagyon sok, különböző pontylazac-féle van, amiből remek társhalak válhatnak zebráink mellé.
A vörös neonhalak (Paracheirodon axelrodi), a vörösfejű pontylazacok (Hemigrammus bleheri), a vörösfoltú lazacok (Hyphessobrycon erythrostigma), a ferdénúszó lazacok (Thayeria boehlkei), különféle baltahasú lazacok (Carnegiella strigata, myersi; Gasteropelecus sternicla; Thoracocharax stellatus; hogy csak néhány gyakoribb fajt említsek), fekete neonhal (Hyphessobrycon herbertaxelrodi), rózsalazacok (Hyphessobrycon rosaceus), császár-, és királylazacok (Nematobrycon palmeri, Inpaichthys kerri), kék perulazacok (Knodus borki), fekete-, és vörös fantomlazacok (Hyphessobrycon megalopterus, sweglesi) egyaránt remek választások a zebraharcsa mellé. Vitorláshalak, törpesügérek és rengeteg páncélosharcsa szintén jó társítási lehetőséget biztosít! Tehát bőséges repertoár áll rendelkezésünkre fajokból, amiket jól együtt tarthatunk a zebraharcsával, ügyelve persze a megfelelő vízértékekre.
A zebraharcsa remekül tartató, sőt tenyészthető is egyfajos tartásmód esetén. Ennek részleteiről tartási körülményeinek leírásakor még szót ejtünk.
A Hypancistrus zebrát amúgy nem nagyon szokták túlzottan társítani, mivel nagyon drága hal, ezért akik megvásárolják, különösen vigyáznak rá és megpróbálják tenyésztésbe fogni, ami ugyebár túlzott társítás mellett nem a legsikeresebb dolog. Ennek ellenére, aki díszakváriumban szeretné tartani, nagyon színes élővilágot állíthat össze a zebraharcsa „segítségével”! Tehát ha zebraharcsa, akkor Xingu!
A 2012 Év díszhala program második cikkének végéhez értünk, köszönjük mindazoknak, akik figyelemmel és érdeklődéssel kísérik a kezdeményezést! További 3 cikket olvashatnak még a tisztelt érdeklődők eme csodás halfajról a tavasz-nyári időszak folyamán!
Kezdeményező honlap:
www.gabrinus.hu
Támogatóink:
- www.akvariummagazin.hu és az AME
- www.fisch.hu (Fisch Kft. Nagykereskedés)
- www.diszhal.info
- www.daniodiszkont.hu
- www.agriosz-aqua.hu-
- Exotic Aqua Akvarisztikai és Díszállat-szakkereskedés; Mosonmagyaróvár
- Korallosakvárium Kft.; Budapest
- Amazonia Díszállat-kereskedés; Győr
A Xingu folyó egyes adatainak pontosságához a Képes politikai és gazdasági világatlasz nyújtott segítséget, az elterjedési megfigyelésekhez (pl.: Pará folyó) pedig a www.fishbase.org használata adott támogatást! A képek a Google képkeresőjéből származnak.
Írta és szerkesztette: Liziczai Márk