A nyári forróság közepette elérkeztünk 4. cikkünkhöz az Év díszhala sorozat keretein belül. Témánk most nem más, mint a zebraharcsa tenyésztése, szaporítása, ivadékainak felnevelése.
Hypancistrus zebra
Tenyésztés
Sajnos azt kell mondjam, utolsó előtti cikkünkhöz érkeztünk, de csüggedésre semmi ok, hisz még augusztusban egy érdekes cikkel jelentkezünk még, és terveink szerint jövőre is –az ideihez hasonló módon- egy cikksorozattal állunk olvasóink szolgálatába az általuk megválasztott faj kapcsán.
Most is külön kiemelném profi társszerzőmet, Egresits Jánost, aki a zebraharcsák tenyésztése terén többéves szakmai tapasztalataival, tanácsaival segíti munkánkat. Ezért így a cikk keretében is szeretném megköszönni a segítségét! Nem is húzom tovább a szót, belevágok ebbe a témába, véleményem szerint a komoly és érdeklődő akvaristák számára az egyik, ha nem a leghasznosabb cikk lesz (legalábbis reményeim szerint) a mostani, hiszen tenyésztői eredményekről, és bevált módszerekről, hogy úgy mondjam, műhelytitkokról olvashatnak majd benne.
Természetesen a zebraharcsa tenyésztése sem olyan, hogy „kerek-perec” kimondott szabályok vonatkoznak rá, többféle út is járható. Az alábbi módszer bevált, ettől függetlenül – bár nem lényeges, inkább kisebb – némi változtatásokkal is eredményes lehet akár!
Első körben nagyon fontos tisztázni az eredményes tartásához is szükséges igényeit, mivel ezek nem ismeretében tenyésztése botor próbálkozás lenne. És mint tudjuk, a tenyésztés csak a tartáshoz szükséges vízértékek, környezeti adottságok maximális, tökéletes teljesítése mellett lehetséges leginkább első körben.
Alapvető tartási körülményeit pontokba szedve ismertetjük az előző cikk alapján az alábbiakban:
Optimális akváriumigény: 100 liter.
Vízkeménység: 0-16 °nk.
Hőmérséklet: 27-28 °C.
Kémhatás: 6-7pH.
Szűrés: Etetés: vegyes növényi és húsos táplálék, főként fagyasztott tápbázissal.
Tartásának legfontosabb követelményei az alábbiak lennének, és hasonló körülmények biztosítása mellett már szaporodásukra is számot tarthatunk.
Első körben is fontos követelmény, hogy ne társítsuk más halakkal, például konkurens aljzatlakókkal, de leginkább semmilyen más hallal. Csigaevő csigák hasznosak a gyorsan szaporodó más csigákkal szemben, és a „red cherry” cseresznyegarnélák szintúgy megfelelnek mellé, mivel a maradékokat eltakarítják.
Vegyes nemű csapatot érdemes gondozni, egy 100 literes medencében 8-10 példány fér meg békében. Mindenféleképpen helyezzünk be búvóhelyeket. Alapvetően éjszakai fajok a Loricariidae-k, de a zebraharcsa nappal is előbújik. Nem csak a faj napközbeni búvóhelyét kell, hogy a csövek, egymásra pakolt téglák jelentsék, hanem ikrázó helyeket is. Ahogy azt gyakrabban tenyésztett tepsifejű harcsáknál is ismerjük – anci, loricaria -, úgy ez a faj is legszívesebben csövekbe helyezi ikráit.
Ívási szokásuk akváriumban, hogy a kiválasztódó párból a nőstény felkeresi a hímje által védelmezett, például agyagcsövet. A nőstény akár egy hétig is elidőzhet a cső bejáratánál, megereszkedett hassal. Majd bekéredzkedik a hím mellé, és kb. egy napot marad benn, a hím a cső bejáratánál tartózkodik inkább. A nőstény bent rakja le ikráit, miket a hím megtermékenyít. Az ívás végeztével a nőstény elhagyja a csövet, majd a hím „rászáll” az ikrákra, és mell, valamint hasi úszóival legyezgeti őket, elkerülvén ezzel a friss víz és oxigénhiány okozta penészedést, ami az ikrák elhullásához vezet. Szerencsére az algázók ikrái, részint a gondoskodás miatt is, nem fogékonyak a penészedésre.
A tenyésztés során 27-28 °C, semleges pH, valamint 16 °Nk is megfelel mind a szülők, mind az ivadékok tartására, nevelésére. A legjobb eredmény a kicsik minél nagyobb többségének felneveléséhez, ha ívás után a csövet a hímmel együtt kiemeljük és a tartóakvárium vizével feltöltött kis medencébe helyezzük. Megoldás lehet egy finom hálóból vagy lyuggatott üvegből készült, beakasztható ki kalitka is. Jó egy hónap után a kishalak már egybeereszthetőek a nagy csapattal, de ha eleve külön nevelőakváriumunk van, ez szükségtelen.
Az ikrák kikelésének ideje 5 nap, és további, körülbelül 10 nap szükségeltetik az elúszásig. A kelés és az elúszás közötti időtartam során a lárvák szikzacskójukból táplálkoznak. Ez idő alatt még külalakjuk is változik, alakul későbbi formájuk, színezetük.
Többféle táplálék is megfelelő, már az elúszás pillanatától nekik. Legkézenfekvőbb, ha 2-3 féle porított száraz eleséget kapnak, ez kb. 3 cm-s korukig teljesen megfelelő. Ez több hónapot is jelenthet, 2,5-3,5 hónapba biztosan beletelik. Mellesleg nagyon lassú növekedésű faj, a kifejlett méretét 3 éves korára éri csak el! Sokféle lemezes eleség nagyon jól beválik a felnevelés céljára. Heti szinten legalább kétszer érdemes porított spirulina algát adni nekik. Reggel és este is etessük meg őket lehetőség szerint. Ezen kívül a frissen keltett Artemia is etethető velük ilyenkor. Később már az eredeti tápjuk nagyobb szemű változatát is kaphatják, kiegészítve másféle szárazeleséggel, de a cyclopsot is nagyon szeretik! Amennyire csak tudjuk, változatosan tápláljuk őket, mindenképpen kerülendő az etetési egyhangúságot. Természetesen léteznek még fagyasztott és élő eleségek egyaránt, amik alkalmasak a harcsák nevelésére. Többek között élő vízibolha-oltást is tehetünk akváriumuk vizébe, fagyasztott vörös szúnyoglárvát – akár aprítva is – szintén kedveli, és bár nem elsősoron növényi táplálékbázisú faj, némi forrázott, fagyasztott, alaposan előkezelt zöldséggel is megkínálhatjuk őket, például uborkával, saláta vagy spenótlevéllel.
Ne feledkezzünk meg a kishalak esetében sem az uszadékfákról, ami akár fűzág, akár szőlőtőke, akár mangrove- vagy vasfa is lehet. Loricariidae lévén már kiskoruktól szükségük van például bélfaluk erősítésének céljából is erre, és ez életük végéig kitart. Másrészről búvóhelynek sem utolsó a göcsörtös faág.
A gyakori vízcseréről nem szabad megfeledkezni, kéthetente a medence vizének felét célszerű a tenyészhalaknál lecserélni, ivadékoknál heti szinten egyharmad nem lenne rossz. A szűrésre medencemérettől-szűrőkapacitástól függően szivacsszűrő, mattenfilter is megfelelő, de az áramlás mértékét ne adjuk alább.
Amennyiben nem csapatosan tenyésztjük, abban az esetben az 1 hím 1 nőstény arány is megfelelő lehet, de ez nem feltétlenül sikeres mindig. Jobb, ha 1 hímre 2-3 nőstényt is számolunk, de tán a csapatos megoldás a legjobb. Igazándiból nem bántják kicsinyeiket, így nem is muszáj az ikrákkal teli csövet „apástól” elvenni, csupán a lehetséges eredmények maximalizálása végett, mivel aki tenyésztő, értelem szerűen minél több ivadékot szeretne produkálni. Nincs ez máshogy sem a zebrapleco-k esetében sem, sőt, itt tán még kiélezettebb az, hogy minden egyes ivadékra nagyon nagy hangsúlyt fektetünk; és míg egy akár többezres sügérivadék-csapatból néhány kishal elhullása még igazándiból veszteségnek sem nagyon nevezhető, addig ez nincs így a zebraharcsáknál. És hogy miért is? Egy ívás során átlagosan 3-11 kishal nyerhető, a 8-9 fölötti eredmény már nagyon is jónak mondható. Általánosságban gyakran csak 3-5 közötti a kishalak száma. Ezzel szemben az ikrák mérete nagy, 3-4 mm.
A kishalaknál egyaránt fontos a víz áramoltatása. Vízelőkészítő készítmények használata sem szükséges sem a nagy, sem az ifjonc példányok tartásánál, a pihentetett víz bőven elég. Néhány napig hagyjuk állni, esetleg porlasszuk, és így az akváriumra nézve káros anyagok úgymond „kiszállnak” a vízből.
Az ívás kiváltása nem feltétlenül olyan egyszerű, mint az például némely Corydoras páncélosharcsánál beváltan működik. Míg náluk egy jó kis tubifex-kúra, és hidegvizes vízcsere gyakran meghozza a várva várt eredményt, addig ez így a zebraharcsánál nem jelenthető ki. Természetesen a vízcserék nincsenek negatív hatással, de a 2-4 °C-os különbség nem számít jelentősen náluk. A külső hőmérséklet- és légnyomás változása némileg hatással lehet rájuk. Persze az ívások gyakorisága ettől nem lesz rosszabb arányú, de direkt kiváltása értelemszerűen nehezebb ügy, mint a spontán ívások.
Az infusoriásodás nemcsak, hogy a kishalakat, hanem a nagyhalakat is egyaránt megviseli, ezt nem igazán tűrik. Ez ellen UV-lámpával védekezhetünk, de ennek előnyeiről és hátrányairól előző cikkünkben már beszámoltunk.
A kishalak már elúszás után hasonlítanak szüleikre. Dekoratív csíkosságuk lehetővé teszi, hogy sokaknak megtetszenek, de amíg áruk nagyon magas, és természetvédelmileg fenyegetett fajnak számít korlátozott importtal, sajnos túl gyakori nem lesz az akvaristák körében.
Szerencsére Európa-szerte, sőt világszinten is egyre gyarapodik a Hypancistrus zebra tenyésztőinek sora, akiknek természetesen nincs is nagyobb örömük egy pompásan virító, saját tenyésztésű zebraharcsa-csapat láttán.
Sajnos ismételten egy cikk végére értünk, de aggodalomra semmi ok, hiszen még egy irománnyal folytatjuk sorozatunkat, így továbbra is csak lelkes olvasásra tudok biztatni minden érdeklődőt. Addig is továbbra is megköszönöm társszerzőmnek és támogatóinknak segítségét, hiszen nagyon sokban hozzájárulnak, hogy színvonalas cikkek szülessenek, és hogy minél többekhez eljussanak.
Kezdeményező honlap:
akvaristalexikon.hu
Támogatóink:
- www.akvariummagazin.hu és az AME
- www.fisch.hu (Fisch Kft. Nagykereskedés)
- www.diszhal.info
- www.daniodiszkont.hu (Dánió Díszhal Diszkont)
- www.agriosz-aqua.hu
- www.szotyikaakva.blogspot.com
- Exotic Aqua Akvarisztikai és Díszállat-szakkereskedés; Mosonmagyaróvár
- Korallosakvárium Kft.; Budapest www.korallosakvarium.hu
- Amazonia Díszállat-kereskedés; Győr (www.amazonia.hu)
A képek a Google képkeresőjéből származnak.
Szerkesztő: Liziczai Márk
Társszerző: Egresits János
