"" kifejezésre történő keresés eredménye: 740 találat (37. oldal)

Kicsiny, viszonylag magas testű faj, amelynek alakja hasonlít egy kissé a []hoz.

Az ékfoltos razbóra azonnal felismerhető az oldalán elhelyezkedő, a faroknyélen elvékonyodó, háromszög alakú, kékesfekete foltjáról. Hátoldalának színe olívazöld, lentebb ezüstös árnyalatú.

Nehéz leírni a fajt, mert számos színváltozata létezik; ismertek sárga, kék, narancssárga és majdnem fehér formái is. Ezek a változatok mind ugyanabban a tóban élnek.

Magas homlokú, karcsú sügérfaj. Rengeteg színváltozata van forgalomban, az egyik leggyakoribb kékesfekete alapszínű egy fehér kontrasztos sávval..

A hal színe általában barnásfekete, sárga, fehér vagy rozsdaszínű keresztsávokkal. A fiatalok fekete testén fehér foltok vannak.

A zömök, színjátszó, ezüstöskék testű halon néhány elmosódott, függőleges, sötét sáv van. A kopoltyúfedőtől a farokúszóig egy feltűnő csík fut végig..

Indás tövű submers növény. Alsóállású, szép, élénkzöld levelei szalagszerűek, és spriálisan futnak, bár tövük egy darabig még egyenes marad.

Hosszú, szalagos levelei maximum 50 cm hosszúra és 12 mm szélesre nőnek, általában világoszöld színűek. Virágzata és a virágok megtermékenyülési módja a V.

Az ezüstöskék testű halat sötét pettyek csoportjai fedik, főként középtájon és a faroknyélen. A fej elülső része és a mellúszó töve kárminvörös és ilyen színű pettyek előfordulnak a kopoltyúfedőn is.

A tűformájú hal hátoldala sárgásbarna, haloldala ezüstös. E két területet egy sötétbarna sáv választja el egymástól.

A hal faroknyelén ragyogó narancssárga és vörös foltok láthatók, melyek a hímeken élénkebbek. Színe a hátúszó előtt sárgásbarna, máshol fémes kékeszöld.

A karcsú, nyúlánk hím farokúszójának alsó sugarai nagyon meghosszabbodtak. Háta olajzöld, oldalai zöldessárgák, a hasa sárgás.

Teste zömök, oldalt igen lapított. A hím általában jóval nyúlánkabb és karcsúbb testű, mint a nőstény.

A sárgásfehér hal oldalát szeszélyesen előbukkanó foltok tarkítják, és sötét szélű pikkelyei közül néhány cikcakk vonalban helyezkedik el. Oldalról megvilágítva teste némileg ibolyafényű.

Háta magas, teste tömzsi, ahogy az a Yasuhikotakia – csíkféléknél általánosan jellemző. Áramvonalas alkata segíti könnyedén mozogni a kövek, ágak között, míg aránylag vékony teste abban van segítségére, hogy a sziklák közé egyszerűen bebújhasson.

Teste kissé zömök, de oldalt nagyon lapított; a hasfal vonala ívelt, a farktő magas. Alapszíne szép zöldeskék vagy kék, a farkúszó sárgás és vörös közti színű.

E tökéletesen áramvonalas testű csík színe sárgásszürke, oldalának alsó része és a hasa világosabb, ezüstös árnyalatú. Hátoldalán egy sötét csík húzódik végig, faroknyelét is sötét sáv övezi.

Karcsú, kecses hal, szája végállású. Kifejezetten színes hal, alapszíne sárgás-ezüstös.

Kicsi, tömzsi halak, elvékonyodó faroknyéllel. Szájuk kicsi, felső nyílású, középbéli szakaszuk aránylag rövid, ebből ragadozó életmódjukra is következtethetünk.

Tipikus Goodeidae formájú hal. Bár elevenszülő, a hím nem gonopódiummal rendelkezik, neki is legyező alakú a fark alatti úszója, csupán egy „kinövés” van még rajta.