Címke: 1822

A színváltozatok száma olyan nagy, hogy a színezet ismertetése lehetetlen. A hímek általában sötétkék vagy feketés alapon vöröses foltokból összetevődő keresztsávosak, a sávok azonban az ivás idején eltűnnek, s egyenletesen sötét színnek adnak helyet.

Furcsa, késpenge alakú hal. Színe ezüstös szürkésbarna, oldalvonala alatt szabálytalan, fehér keretű fekete foltok sorakoznak.

Egy halványsárgás árnyalatot kivéve látszólag színtelen hal; oldalfényben kékes színben játszik. Gyakran beleolvad a háttérbe.

A szürkéskék színű halnak két hátúszója van; az elülső kb. hat, felmeredő úszósugarat tartalmaz (gyakran sötét folt van rajta); a második alapjának hossza egyenlő a farok alatti úszóéval, amely a fentihez hasonlóan sötét foltokat visel.

A tűformájú hal hátoldala sárgásbarna, haloldala ezüstös. E két területet egy sötétbarna sáv választja el egymástól.

Hátoldala krémsárga, testoldala alul ezüstössé válik. Oldalán homályos vonal fut végig, melyet a pikkelyek sötét sávjai alkotnak.

Mérsékelten nyúlánk testalkatú, a hát- és hasvonal egyenlően ívelt, kétoldalt karcsú. A ferdén emelkedő szájrés mellett nincs bajusz.

Megnyúlt, karcsú testének hát- és hasvonala kissé görbült, kissé hasonlít a kurta bainghoz.. Ezüstszínű teste bíbor, zöld vagy sárga ragyogású.

A hal alapszíne a megvilágítástól függően ezüst vagy arany, melyen számos, sötétkék vagy ibolyaszínű, vízszintes vonal fut a fejtől egészen a farokúszó hátulsó szegélyéig. A mintázat a farok alatti úszón folytatódik; a hal hátoldala sárgás olívazöld.

Az oldalt lapított test meglehetősen zömöknek hat. Feje és szája kicsiny, szájrése felfelé irányul, és 1 pár bajuszt hord.