Címke: 1840

A természetben az egyik leggyakoribb tollasbajszú harcsafaj, aránylag nagyobb méretet is elérhet. Arany színváltozatát is kitenyésztették.

Tipikusan talajlakó harcsaféle, hosszú bajusszal és nagy szemekkel rendelkezik. Kifejezetten dekoratív fekete-fehér csíkozottságával.

A test hosszúkásan tojásdad, oldalt erősen lapított, főleg az elülső testrésze viszonylag magas. A homlokvonal a hátúszó kezdetéig meredeken emelkedik, a hátvonal ellenben eléggé kis lejtésű.

Alapszíne barnás, a kopoltyúfedőkön egy pár sötét vonás, a hátúszó és farkúszó tövén néhány folt látható. Az úszók szürkék, feketés csíkrajzolatúak, a farkúszó fekete szegélyű..

A hal színe a környezete szerint változik. Általában aranybarna, melyet sötétebb barna szabálytalan foltok tarkítanak, úgy, hogy egy száraz levélre emlékeztet.

Közepes testű sügérfaj, a tipikus lekerekített fejforma jellemzi, de kifejletten nem növeszt hatalmas nagy zsírhomlokot. Úszói jellemzően kihegyesedők.
Színezetét illetően alapszínként a barnásszürke dominál, de ezen számtalan mintát láthatunk.

A hal testét fedő kicsi, világos foltok ráterjednek az úszókra is. A szemek eléggé hátul ülnek a nagy fejen, amely arcorri részének felső oldalán feltűnő tapogató nyúlványokat visel.

E harcsa testét is két sor csontos lemez fedi. Színe változó, de általában vörösesbarna vagy kékesfekete, néhány sötétebb folttal.

Lassan mozgó vagy álló vizű élőhelyeken fordul elő, itt is inkább a barnás színű, vagy a még savasabb, fekete vízben gyakoribb. A legjobban olyan helyen érzi jól magát, ahol a sok felszíni vagy úszó növényzet miatt a fényviszonyokat félhomályosnak lehet nevezni.

Ezen a sötét színű alfajon szabálytalan világos foltok és keskeny, világosbarna sávok vannak. A kopoltyúfedő hátulsó vonala mentén egy függőleges, világos sáv húzódik végig és egy szabálytalan sáv keresztezi a farok-nyelet is.