Sicyopterus macrostetholepis – Vörösfarkú algázógéb

Szürkésbarnás az alapszíne, hátán sötétebb mintázattal. A hímek díszesebbek (akaratlagosan), sötétbarna háttal, fekete hassal, felette kék és krémszínű csíkkal.

Datnioides microlepis – Sziámi tigrishal

Erőteljes testfelépítésű, sárgásbarna hal, néhány sötét, függőleges sávval. Az orr csúcsától a homlokon keresztül a hátúszóig egy sötéttel szegett halvány csík fut.

Farlowella acus – Tűharcsa

Hosszú, vékony, hengeres testű hal. Színe barna, oldalán sötét vonal húzódik végig az orrától a farokúszóig.

Oliotius oligolepis – Nagypikkelyű díszmárna

A sárgásbarna hal legfeltűnőbb jellegzetessége pikkelyeinek mintázata. A legjobb példányok pikkelyeinek elülső része sötét, ami együttesen sakktáblaszerű hatást kelt.

Barbonymus schwanefeldii – Tiofil díszmárna

A fiatalok hátoldala szürkésbarna színű, testoldaluk jól látható pikkelyei ezüstös fényűek. A háromszögletű hátúszó a kifejlett hímeken fekete, alapja vörös, hátulsó szegélye homorú.

Poecilia vittata – Szalagos límia

A hím elérheti a 6,5, a nőstény a 10 cm hosszúságot. Az alapszíne sárga, ami a hastájékon rózsaszínbe mehet át.

Astyanax jordani – Barlangi vaklazac

Ez a különleges hal arról nevezetes, hogy nincs szeme. Teste oldalról nézve kissé ívelt és majdnem jellegtelen, ezüstös fényű, egyszínű rózsaszín.

Gambusia affinis – Szúnyogirtó fogasponty

A főleg állatokkal táplálkozó Gambusia nem néhány fajával találkozhatunk a szobai akváriumokban, de nem olyan gyakoriak manapság, mint azelőtt. Mivel sem a víz alacsonyabb hőfokára, sem annak összetételére nem igényes, egyúttal a szúnyoglárvák nagy étvágyú tizedelője, valamennyi kontinens tropikus vagy mérsékelt övi, hőforrás táplálta vizébe betelepítették, ahol igény volt rá.

Heterandria formosa – Törpe fogaspontyocska

1,5-2 cm-es testhosszával a törpe fogaspontyocska hímje a föld egyik legkisebb gerincese, a nőstény is csak 3,5 cm-ig nőhet meg. A nyújtott testű, orsó formájú kis hal oldalról csak kevéssé lapított.