Ancistrus dolichopterus – Fehérpettyes antennásharcsa
Tipikus algázó harcsákra jellemző kinézetű faj, széles, lapos fejjel. Impozáns úszókkal rendelkezik, melyek egész nagyok, tudományos elnevezését is erről kapta.
Pterygoplichthys gibbiceps – Vitorlás óriás algaevőharcsa
Nehéz megkülönbözteti több rokon fajtól, elsősorban a Pterygoplichthys multiradiatus-tól és a Pterygoplichthys joselimaianus-tól. A valódi gibicepsznek oldalán a minta úgy néz ki, mintha világosabb szegélyű sokszögeket helyeztünk volna egymás mellé, tehát nem foltos mintájú! Kiskorban ez még nem így látszik, és a szegélyek miatt később is foltosnak tetszhet, de alapvetően sötétebb tónusú.
Enneacanthus obesus – Gyémántfoltos tőzegsügér
A teste rövid és magas, csaknem tojás alakú, de oldalt erősen lapított. A kúp alakú fogak az ínyre is átnyúlnak.
A kopoltyúfedőkön néhány sor pikkely látható.
Herichthys cyanoguttatus – Gyöngyházsügér
A gyöngyházsügér elég magas testfelépítésű. Oldalait barnás-szürke alapon világos, kékes foltok borítják, egy gyöngykagylóhoz hasonló megjelenést kölcsönözve számára.
Gambusia puncticulata – Karibi gambúzia
A hím 3,5, a nőstény 5-5,5 cm-esre nő meg. A nőstény barnás színezetű, úszóin fekete foltokkal tarkított, testét legfelejebb a pikkelyszegélyek díszítik.
Girardinus metallicus – Fémes fogaspontyocska
Európába először 1927-ben, hazánkba pedig 1968-ban érkezett ez az érdekes kis fogasponty. A fémes fogasponty orsó alakú teste hátrafelé oldalról meglehetősen lapított.
Acantopsis dialuzona – Lófejű csík
Teste megnyúlt, feje hosszú és elkeskenyedő. Aranyló sárgásbarna alapszínén a test középvonala mentén, egymástól egyenletes távolságra sötét foltok sorakoznak.