Brachygobius doriae – Doria – darázsgéb

A szép példányok zömök, kékesfekete testét különböző szélességű világossárga sávok övezik. A két hátúszó és a farok alatti úszó alapja ezen a gében sötét, külső szegélye pedig világos színű.

Puntius semifasciolatus – Zöld díszmárna

E szívós márnafaj olívazöld testét vékony, sötét, függőleges vonalak keresztezik. Hátoldalán sötét foltok jelenhetnek meg.

Enteromius fasciolatus – Afrikai kékcsíkos díszmárna

Mutatós, az akvarisztikába 1903-ban, a hamburgi Akvárium által bevezetett faj, amely társas akváriumba való. Karcsú és nyúlánk, oldalról lapos, a hátvonal íveltebb, mint a hasvonal.

Pethia cumingii – Ceyloni díszmárna

Testének színe aranysárga, a hasoldal felé ezüstös, a hátoldalon pedig barnás árnyalatú. Oldalán a mellúszók mögött és a faroknyélen fekete rombusz alakú folt van.

Pethia nigrofasciata – Bíborfejű díszmárna

Zömök testű, mély hasú, viszonylag magashátú, főleg idősebb korban. Bajusza nincs.

Phalloptychus januarius – Vesszős januárpontyocska

Az akvaristák egykor oly népszerű januáriuszainak ez a faja szaporodásbiológiai alapon különálló nembe tartozik. A Phalloptychus elnevezés is a redős, összehajtott gonopodiumra utal.

Phalloceros caudimaculatus – Januári fogaspontyocska

A Poeciliinae alcsalád Phalloceros nemének elnevezése a gonopodium agancsszerű nyúlványára utal. Az egyik legelső elevenszülő díszhal, amely — 1898-ban — Európába került.

Abramites hypselonotus – Ugarlazac

A hal halványsárga testét számos, széles, hullámos szélű, sötétbarna sáv keresztezi. Orra hegyétől a szemén át egy sötét, vízszintes vonal húzódik.