Címke: 1894

Piszkosfehér alapon fekete foltokkal tarkított, mintegy „tehénminta”. Toroktájékán kékes csillogású rész is látható, úszószegélyei pedig narancsosan izzanak..

Hosszú, elnyújtott fejű, magas hátú sügérfaj. Hasonlít a bárdsügérekre némileg, de nem annyira elnyújtott fejjel.

Alapvetően világoskék alapszínén sötétkékes csíkok helyezkednek el, de több variánsa is létezik, egyesek hasalja, torka és orra sötétkék teljesen, mások testének nagy része csíkos. Egyesek hátúszójának külső szegélye sárga, míg egy másik ritkább variáns testének felső fele aranysárga (C.afra „Cobue” – Edward-zebrasügér)! .

Az Otocinclus a Tepsifejű harcsafélék (Loricariidae) családjába tartozó dél-amerikai nem, a nembe tartozó fajok tudományos nevüket az ún. fülrács elnevezésű szervről kapták, ami hasonlít a mi dobhártyánkra.

Ennek a fajnak a testét nevével ellentétben hat, feltűnő, sötét függőleges sáv keresztezi. Az első keresztülhalad a szemen.

Alapszíne aranyló barnásrózsaszín, a hason ezüstös árnyalattal. Oldalán néhány egyenletes eloszlású sötét folt van.

Nyújtott alakú, oldalt kissé lapított. A hím karcsúbb, ezenkívül úszóhólyagja áteső fényben nézve ívelten elhegyesedő.

Testalakja olyan, mint a legtöbb pontylazacé, alsó és felső testvonala azonos ívű. A faj fő jellegzetessége, hogy teljesen színtelen és áttetsző a teste.