Poecilia reticulata – Szivárványos guppi

A vadon élő guppiknak eredendő genetikai változékonyságuk folytán számos helyi alakjuk van, ezért nehéz egységes leírást adni róluk. A hímek a természetben 3 cm-esre, a nőstények 6 cm-esre nőnek (a nemesített óriásguppi hímjei az 5, a nőstények pedig a 8,5-9 cm hosszúságot is elérhetik).

Skiffia francesae – Fénylőtestű szkiffia

Magas hátú halak, magas és lekerekített úszókkal. Alapvetően szürkés színezetűek, ami a nőstények esetében kifejlett korban is jellemző színezet marad.

Xenotoca eiseni – Eisen fogasponty

A hal faroknyelén ragyogó narancssárga és vörös foltok láthatók, melyek a hímeken élénkebbek. Színe a hátúszó előtt sárgásbarna, máshol fémes kékeszöld.

Xiphophorus helleri – Mexikói kardfarkú hal

A karcsú, nyúlánk hím farokúszójának alsó sugarai nagyon meghosszabbodtak. Háta olajzöld, oldalai zöldessárgák, a hasa sárgás.

Xiphophorus nezahualcoyotl – Színjátszó kardfarkú hal

A sárgásfehér hal oldalát szeszélyesen előbukkanó foltok tarkítják, és sötét szélű pikkelyei közül néhány cikcakk vonalban helyezkedik el. Oldalról megvilágítva teste némileg ibolyafényű.

Alfaro cultratus – Késfarkú fogasponty

Alfaro cultratus header

Egy kissé harcias hal, a közepesen dús növényzetű akváriumot kedveli. A növényzet az éhes szülők elől menekülő ivadékoknak is menedékül szolgál. Rendkívül ügyesen úszó, kissé verekedős természetű hal, emiatt nem ajánlatos kis akváriumban, kis halakkal tartani.

Ameca splendens – Lepkepontyocska

A hal hátoldala szürkészöld, ezüstösfehér haloldala bíborfényű. Az oldalvonal fölötti pikkelyek színjátszóak és sötétebb színűek az alatta levőknél.

Allotoca dugesii – Darázspontyocska

Megnyúlt, de erős testű hal, keskeny faroknyéllel.A hím testoldalának alsó része aranysárga; a nőstényen kék, néha sötétebb színű csíkok futnak. A hím farok alatti úszója nem vesszőszerű, mint más elevenszülő fajokon, de a nőstényé jellemzően legyező alakú.