Címke: Amerikai bölcsőszájúhalak

Test kicsit nyúlánkabb a megszokott Cichlidae formánál, a hát- és hasvonal meglehetősen egyenes, a homlok púposan benyomott. A hal erőteljes és robusztus hatást kelt.

Alapszíne barnás, a kopoltyúfedőkön egy pár sötét vonás, a hátúszó és farkúszó tövén néhány folt látható. Az úszók szürkék, feketés csíkrajzolatúak, a farkúszó fekete szegélyű..

Feje meglehetősen hegyes, homlokvonala kevéssé bemélyedő; szemei igen nagyok. Mindegyik úszó meglehetősen nagy, a mellúszók is.

A test megnyúlt, hosszúkásan tojásdad. A hím farkúszója kissé befelé hajló, a nőstényé kerek.

A test hosszában tojásdad, oldalt nagymértékben lapított. A farkúszó külső szegélye enyhén befelé hajló, a külső sugarak egy kicsit meghosszabbodtak, akárcsak a hasuszonyok első sugara.

Teste hosszúkásan tojásdad, a hát és a has körvonala nagyjából egyenletesen ívelt, a fej viszonylag hegyes. Az úszók jól fejlettek, a hasúszók elhegyesednek.

A pikkelyek viszonylag nagyok. Színezet és ivari különbségek: Vörösesbarna alapon kékes-zöld csillogású, sötét csík- és foltmintázat látható.

A VITORLÁSHALAK ALAKJA eltér a többi bölcsőszájúhalétól; testük korong alakú, oldalról lapított, úszóik megnyúltak, ami megnöveli magasságukat.

A vadon élő vitorláshalaknak két faja ismert: a Pterophyllum altum (lent) és a Pterophyllum scalarae (szemben), melyeknek több színváltozatát tenyésztették ki. Egyes vélemények szerint, csupán egy faj a P.

A zöldessárga színezetű hal oldala kékes árnyalatú. Hangulatától és erőnlététől függően, testét számos függőleges sötét sáv keresztezheti; a szemtől a kopoltyúfedőn át ferde sáv húzódik.

Erőteljes, nagytestű, robusztus sügérfaj. Megjelenése tekintélyt parancsoló.