Yasuhikotakia eos – Hamvas díszcsík
Háta magas, teste tömzsi, ahogy az a Yasuhikotakia – csíkféléknél általánosan jellemző. Áramvonalas alkata segíti könnyedén mozogni a kövek, ágak között, míg aránylag vékony teste abban van segítségére, hogy a sziklák közé egyszerűen bebújhasson.
Sinibotia reevesae – Pompás díszcsík
Hosszúkás testű csíkféle, megnyúlt orral. A legszebb színezetű csíkfélék közé tartozik.
Parabotia lijiangensis – Kínai karcsúcsík
Karcsú, hengeres testű csíkféle. Alapvetően (leginkább a hasi részen) krémszínű teste, míg oldalát fekete és sárga csíkok váltakozása díszíti.
Parabotia fasciatus – Tigrissávos karcsúcsík
Karcsú, vékony, elnyújtott testű csík, hosszú orral. Testét krémsárga-fekete csíkok sorozata tarkítja, de kisebb a kontraszt, mint a kínai kövicsík esetében, és teste is elnyújtottabb.
Sinibotia robusta – Kansu díszcsík
Nagyon hasonlít a Botia rostrata-ra, de annál elnyújtottabb feje, és némileg másabb mintázata. Alapszínezete piszkosfehér, rajta fekete sávpárok futnak.
Sinibotia superciliaris – Sárgaöves díszcsík
Hosszú fejű, hosszúkás testű faj, sötétbarna-fekete alapszínű. Testét sárgásfehér csíkok sűrűn tarkítják.
Botia histrionica – Zebraöves díszcsík
Szokásos Botia-alakú hal, magas hátú, nyúlán testű és hosszú orrú. Száját bajuszszálak szegélyezik.
Pangio cuneovirgata – Jaguárcsík
Hosszúkás, hengeres csíkféle, bajuszszálakkal szája körül. Hasa fehér, testfélig nyúló háti mintázata van, ami barna és élénk citromsárga csíkok váltakozását jelenti.
Pangio myersi – Óriás párduccsík
Hengeres, hosszú hal. Teste féreg, vagy kígyószerű. A közismertebb “kuli-kuli”-nál jóval vaskosabb, és persze valamivel hosszabb is. Hátúszója hátrébb helyezkedik el, és természetesen nála is van has és fark alatti úszó, mellúszó egyaránt. Farkúszója félig mintázott. Szája körül néhány pár bajuszszál található. Sötétbarna testét citromsárga csíkok szelik. Létezik albínó variánsa is.
