Polypterus palmas – Törpe sokúszós csuka

Sárgásbarna alapszínű, világosszürkés rácsmintákkal hátán és oldalán. Alkata a sokúszós csukáknál szokott..

Carinotetraodon travancoricus – Törpe gömbhal

Kistestű faj, törzse tömzsi, fejehegyes, farka keskenyedő. A farkúszó összeragadtnak tetszhet néja.

Oryzias woworae – Vörösúszójú rizspontyocska

Enyhén magas hátú, és mélyebb hasú faj, teste farkafelé karcsúsodik. Testük irizálóan kék, úszóik viszont izzó vörös szegélyűek.

Osteoglossum bicirrhosum – Ezüst csontnyelvű hal

Egyenes hátú, viszonylag vékony hal. Fark alatti úszója – némiképp a késhalakoz hasonlóan – hosszan elnyúlott.

Apteronotus albifrons – Fekete szellemkéshal

Teste vékony, hosszúkás. A késhal elnevezés egyrészt késvékony testére, másrészt pedig alakjára is utal egyuttal, hiszen vaskos fejétől a farkáig keskenyedig teste, és az egész hasoldalán egy úszó halad végig, amit hullámszerűen mozgat, elsősorban ezzel képes mozogni.

Rhinogobius duospilus – Fehérpofájú mikulásgéb

Alapszínezete ezüstszürke, rajta különböző sötétebb mintázat figyelhető meg. A torok és az úszók általában mintázottabbak.

Polypterus ornatipinnis – Gyöngyfoltos sokúszós csuka

A testet vastag, rombusz alakú pikkelyek borítják, amelyeket vastag zománcréteg fed. A hátúszó számos, egy-egy tövis által tartott úszócskára oszlik, amelyek csak izgalmi állapotban egyenesednek ki.

Parambassis lala – Indiai üvegsügér

A nagyon rövid, ugyanakkor magas-hátú test oldalról igen lapított. Idősebb állatok homlokvonala erősen behajlik.

Badis badis – Kéksügér

A színváltozatok száma olyan nagy, hogy a színezet ismertetése lehetetlen. A hímek általában sötétkék vagy feketés alapon vöröses foltokból összetevődő keresztsávosak, a sávok azonban az ivás idején eltűnnek, s egyenletesen sötét színnek adnak helyet.

Xenentodon cancila – Ezüst tűcsuka

A tűformájú hal hátoldala sárgásbarna, haloldala ezüstös. E két területet egy sötétbarna sáv választja el egymástól.