Aphyocharax rathbuni – Zöld pontylazac
Testének alapszíne ezüstösen fénylő zöld, míg hasalja rubinvörös, ami a farkúszóra is ráterjed egy gyengébb mintában. Az úszók hegye szép fehér..
Otocinclus macrospilus – Perui szívóharcsa
Apró termetű, vékony, ráspolyszájú vértesharcsa. Háta sötét, oldalán sáv helyezkedik el, úszói is barnán mintázottak.
Mimagoniates inequalis – Szélesfarkú kéklazac
Nyúlánkak, oldalt lapított. Hátúszója valamivel a testközép mögött kezdődik, zsírúszója jól fejlett.
Apistogramma ortmanni – Ortmann – törpesügér
A test megnyúlt, hosszúkásan tojásdad. A hím farkúszója kissé befelé hajló, a nőstényé kerek.
Nannostomus marginatus – Sávozott törpeszájú hal
Testfelépítésére nézve, rokonaihoz képest valamivel zömökebb, hengeres testű, erős felépítésű hal. Oldalain három sötét vízszintes csík fut végig az orrtól a farokúszóig, melyek közül kettő, a hát- és az oldalvonal felőli széles, a has alján futó pedig vékony.
Girardinus falcatus – Izzószemű girardinus
A Gambusia nemmel közeli rokonságban álló Girardinus nemet Girard amerikai zoológusról nevezték el. Először 1935-ben importálták Európába.
Poecilia parae – Feketeszalagos guppi
A Guayanából 1939-ben Európába került halak külsőre a szivárványos guppira hasonlítanak. A hím 3, a nőstény 4,5 cm hosszúságot érhet el.
Corydoras hastatus – Sarlófoltos páncélosharcsa
Testalkata és viselkedése a többi fajétól egy kissé eltér, ezért néhány kutató külön nembe, a Microcorydorasba sorolja. Kicsiny, kecses fejű. Társas akváriumokban leginkább a középső vízrétegekben tartózkodik, ahol rajokban úszkál.
Acanthodoras spinosissimus – Egycsíkú tüskésharcsa
Sötétbarna testén a válltól a farokig sárgásbarna tüskék sora húzódik. A többi tüske színe azonos a test színével.
Corydoras leucomelas – Feketeúszójú páncélosharcsa
A hasoldal és a mellúszók környékének kivételével a testet elkülönült, szabályos eloszlású sötét foltok fedik. A szemet egy sötét sáv veszi körül, ami a hátúszó felé hajlik el.