Címke: Harcsafélék

Hasonlít a Corydoras adolfoi-ra, valamint a Corydoras duplicareus-ra, nevét Dr. Warren E. Burgess után kapta.

Teste alapszíne narancs-okker, oldalain két jellemző sötét foltot láthatunk, egyet a faroktőn, egyet pedig hátúszó alatt, amely a hasig terjed. A nem túl hangsúlyos „bandita”-csík ennél a fajnál is összeköti a két szemet.

A lapított, csillogó ezüst testű halon három széles sáv húzódik. A felső a hátúszó alapjánál kezdődik, a hát mentén fut a faroknyélig, majd a farokúszó felső lebenyében végződik.

Tömzsi testalkatú Corydoras faj, melynek teste sötét árnyalatú, enyhén foltos. Jellegzetes narancsszínű terület van a fej a kopoltyúfedő és a hátúszó tüskéje által behatárolt területen. Úszói áttetszőek, a hátúszó töve enyhén pontozott.

Alapszíne barnás, gerince alatt, a két oldalán sötétbarna csík van, mely a zsírúszó alatt halványul de a farokúszó előtt ismét felerősödik, és ráeső fényben arany színben irizál. A hastájék világos színű.

Ezen a sötét színű alfajon szabálytalan világos foltok és keskeny, világosbarna sávok vannak. A kopoltyúfedő hátulsó vonala mentén egy függőleges, világos sáv húzódik végig és egy szabálytalan sáv keresztezi a farok-nyelet is.

A hal testét fedő kicsi, világos foltok ráterjednek az úszókra is. A szemek eléggé hátul ülnek a nagy fejen, amely arcorri részének felső oldalán feltűnő tapogató nyúlványokat visel.

Hasonlít a panda páncélosharcsára, csak nála a farktövön lévő folt a farkúszóra került. Nem véletlen szinonim magyar neve sem: csíkosfarkú panda páncélosharcsa.

A hal hengeres testét a kopoltyúfedője mögött két sor csontos lemez fedi. Ezek nem annyira feltűnőek, mint a család többi faján.

E harcsa hátoldalának sötétszürke színe fokozatosan megy át a hasoldal ezüstös fehérjébe. A testet a haloldalnál végződő, egyenletes távolságra húzódó, sötét, függőleges sávok övezik.