Címke: Harcsafélék

Lapos testű, széles, hosszúkás fejű, oldalról nézve viszont hosszúkás, karcsú hal. Alakja is következtetni enged a lorikáriákkal való közelebbi rokonságához.

Széles, lapos fejű algaevőharcsa, oldalát vértpáncél fedi, a lemezek szépen sorozatosan követik egymást. Hátúszója vitorlaszerűen felmerevíthető, tipikusan gibbicepsz-alakú vértesharcsa, gyakran gibbicepszként hozzák forgalomba! Sötétbarna alapon sárgás-krémfehéres szabálytalanul foltozott, de testszínezetének tónusa a hal kedvétől függhet, például ha stresszes a hal, akkor elmosódottabbak színei.

Feje széles, tarkója magas. Karcsú, vékony testű, farkúszója részaránytalanul osztott (a felső része nagyobb).

Az egyik, ha nem a legszebb tollasbajszú harcsafaj. Alapszínezete fehér, fején fekete foltok helyezkednek el.

Kifejletten hatalmas termetű, de viszonylag karcsú halfaj. Feje nagy és széles, szája szintúgy.

A kisebb termetű páncélosharcsák közé tartozik. Szürkés alapszínezetű, a feji, ill. háti régió sötétebb. Gyakran tévesen használják a nevét más hasonló fajokra.

Akváriumokban ritkán látott vendég, külsőre némileg emlékeztet a Synodontis eupterusra. Korábban gyakran félreazonosították.

Világosbarna alapszínű, hosszúkás, karcsú tollasbajszú harcsafaj. Fején aránylag sok, kisebb fekete folt van, oldalán ezek száma ritkul, de méretük növekszik.

Hosszúkás, nagyon vékony harcsafaj. Szája fölött 1 pár bajuszszál található, ami nagyon fontos számára az érzékelésben.

Hatalmas termetű, ezért csak a legnagyobb akváriumokba alkalmas faj. Ennek ellenére nagyon elterjedt az akvarisztikában. Számos változata és közel rokon leíratlan faj létezik.