Bedotia geayi – Vörösfarkú kalászhal
Megnyúlt testű, karcsú hal. Viszonylag kicsi, hegyes fejjel rendelkezik. Teste ezüstös, illetőleg aranybarna alapszínt mutat. Halunk teste középső tájékán, hosszanti irányban elnyúló fekete sávot visel, s gyakran az alhasi régión is láthatunk ilyen mintázatot.
Glossolepis multisquamata – Díszes magashátú szivárványhal
Jellemzően búzakalász alakú, kicsi fejű tipikusan magas hátú szivárványhalfaj. Hátúszója kettős, osztott.
Pseudomugil gertrudae – Pöttyös törpekalászhal
Pici, hosszúkás testű kis kalászhal. A Pseudomugilok legszebbikeként tartják számon.
Pseudomugil furcatus – Villásfarkú kalászhal
Teste aranyos-kékesen áttetsző, úszói viszont rikító citromsárgák, gyakran hasalja is erősebb sárga. Szeme kéken csillog..
Pseudomugil signifer – Vitorlás törpekalászhal
Kistestű, felső szájállású faj. Rézbarna-mézszínű alapszínű faj.
Melanotaenia praecox – Törpe szivárványhal
Magas hátú faj, mint az a kalászhalaknál megszokott, teste némileg hasonlít egy kalászszemre, nevét is erről kapta. A szivárványhalak közt nem számít nagy termetűnek.
Melanotaenia lacustris – Türkizkék szivárványhal
A fiatal hal oldalának közepétől a faroknyeléig sötétebb kék sáv fut; a test alapszíne világos szürkéskék. A kifejlett példányok testének felső oldala sötét zöldeskék, alsó része világosabb.
Melanotaenia maccullochi – Ausztráliai szivárványhal
Az aranyló fémeskék színű hal hát- és hasoldala egyformán ívelt. A testét fedő számos vízszintes vonalat apró vörösesbarna pontok alkotják (a színhatás függ az oldalvilágítás mennyiségétől).
Melanotaenia splendida – Keleti szivárványhal
Hosszúkás, megnyúlt testű, kihegyesedő fejű szivárványhal. Mint rokonai, ő is osztott, két részből álló hátúszóval rendelkezik.
Bedotia madagascariensis – Madagaszkári kalászhal
Hosszúkás, megnyúlt testű hal, felső állású szájjal. Ezüstös alapszíne sok helyen aranybarnás árnyalatban tündököl. Hangsúlyos a test közepén, hosszanti irányban végighúzódó fekete csík, gyakran egy rövidebb sötét sáv a hasoldalon is megfigyelhető.